Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

759

fokozata, akiknek a nevök is az istenitisztelet alatt viselt tisztjük után van. Ezeknek egyéb teendőik között az volt a dolguk, bogy a gyertyákat az oltáron és a templomban elkészítsék.1 Ez pedig ősrégi egyházi rendfokozat, mert Kornél pápa (251—258.) sz. Cypriánhoz intézett levelében negyvenkét akolythust említ,2 a kik Kóma városának titu- tusaiban végezték a szolgálatot. Sz. Cyprián Kornél pápá- hoz írt levelét egy akolythus által küldötte el. A fönma- radott acták, a melyek az akolythusokról szólnak, a kérész- ténység őskorából valók, de sokkal régiebbnek, élőbbről valónak bizonyítják az oltárgyertyák használatát; mert ha még ez időkből valók is az akolythusok, mindazonáltal az a tiszt amelyet végeztek, náloknál minden bizonynyal előbbi; amint hogy az özvegyek gondozása és az áldozta- tás is előbb megvolt az apostolok első idejében, mint az ő általok e tisztség betöltésére fölszentelt diákonusok.

Az oltárgyertyatartókról és viaszgyertyákról a negye- dik századból sz. Athanáz tesz tanúságot, midőn panasz- kodva említi meg, hogy a dühöngő ariánusok a pogányokat bevitték a katholikusok templomaiba és ezek a gyertya- tartókat levették az oltárról, viaszgyertyákat meg a bál- ványképeik előtt égették el.3

A tizenhatodik század újítói pártot ütvén az egyház ellen, legelőször ostromolni kezdték a búcsúkat, azután a szentek tiszteletét, a szerzetesi életet, a papi nőtlenséget s hatoltak tovább a szentségig, az oltárig és mindent ami ezzel katholikus vonatkozásban volt megtámadták, önma- gukhoz következetesen megtámadták az oltár gyertyáit is. E gyászos és oly sok lelket vesztő tusakodásban azonban még újat sem mutattak; mert ilyen támadást, ugyanazon az úton már sokkal előttök látott az egyház. Mintha csak a galliai Vigilantius, az a szerencsétlen áldozó pap kisér- tete kelt volna föl tizenkét százados sírjából, újra megfor- gatni rozsdaette fegyverét a katholikus egyház kősziklája

1 Concil. Carthag. IV. Cap. 6. anno 253.

2 Epist. Corn. P. apud. Euseb. L. 6. c. 43.

3 Epist. ad Orthodoxos.