Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

742

NT ŐGÉR ANTAL.

írta és ebben az oltárterítőket mantelliáknak nevezi,1 és azt fejtegeti, hogy hajdanában ezen a néven hivott ruha- darabot kéztörlésre használták az ő idejében pedig ezzel azt a gyolcsot jelölték meg, melylyel az oltárasztalt terítik be, mert valóban amint az első századok írásainak ez érdembe vágó idézett helyei mutatják, ott az oltárabrosz linteamen, velamen, palla nevek alatt fordul elő. Később a név változott, de a dolog teljesen ugyanaz.

Anasztáz történetírótól tudjuk, hogy a nyolczadik században élt I. Hadrián pápa (772—795.) készíttetett két gyönyörű antipendiumot: az egyik szinaranynyal átszőtt, drágakövekkel megrakott volt, rajta a mennybe fölvitt bold. Szűz képe; a másik pedig ennél kisebb volt, bibor szélzettel a fölfeszített Krisztus képével. Készíttette ezeket Hadrian azért, hogy oltárdísz gyanánt az oltár elején helyez- zék el ottan, a hol a térítők végződnek. A 813-ik esztendőben a francia püspökök Keimsben zsinatot tartottak és ünne- pies hangon szerkesztett határozatot hoztak az oltárterítök- ről; »hogy Krisztus asztalát, vagyis az oltárt, ahol a kényé- rét az Úr testévé változtatják át, a melynél az ö vérét iszszák, a melyben a szentek ereklyéi nyugosznak, ahol a pap az Isten színe előtt a népnek könyörgését és fogadástételeit ajánlja föl, a legmélyebb tisztelet vegye körül és azt tel- jesen odaadó gondosság közt a legtisztább gyolcsok és taka- rók födjék, továbbá azon semmi más ne legyen, mint csak a szentek ereklyéinek tartója és a négy evangélium«.2

Ez a kilencedik századnak zsinatból kelt bizonysága az oltárterítök mellett, a melyeket folyton, soha meg nem fogyatkozó gonddal őrzött is meg az egyház és kezdettől fogva változatlan törvénye az, hogy három lengyolcs vá- szón 3 födje Krisztus oltárát.

E három lenvászon természetes czélja az, hogy védett legyen az oltár minden tisztátalanság ellen, mert a három

1 Isid. Lib. 19. Originum c. 26.

1 Ivó Carnot. 2. P. Deer. o. 132. ex Conc. Rhem.

» S. R. C. 15. Mart. 1664. Gard. 2267. S. R. C. 15. Maii. 1814 Gard. 4563.