Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

(Folytatás.)

Az oltárterítő.

Az oltár jelenti Krisztus sírját, jelképe annak az asz- talnak, amelyen az Oltáriszentsóget szerzetté az Úr; jelenti magát Krisztust.

Innét történeti és misticus oka van annak, hogy az első időktől fogva az az asztal, melyen a szent misét bemutatták mindig lepellel volt befödve, még pedig gyolcscsal, mert Krisztus Urunk az ő sírjában gyolcsba takartan feküdt; mert az utolsó vacsora asztalán gyolcsterítőt láttak az apostolok.

Az első századból fenmaradt csekély irományok nem szólnak ugyan az oltárterítőröl, de ezen csudálkozni épen nem lehet, hisz a Szentiráson kívül alig egy-két Írott mű maradt fönn a nehéz küzdelmek ez idejéből. Yan ugyan egy levél,1 mely Kelemen pápa nevét viseli, de ezt meg az egy- házi tudósok szerint nem Kelemen, hanem később más valaki irta.

E levélben fordul elő, az oltárterítő, palla név alatt, ami nem változtatna a dolog érdemén semmit sem, mint- hogy a Krisztus előtt élt Yarro 2 ezt, a régi rómaiak által egy külső öltönydarab megjelölésére használt szót, úgyis a palámból — ami annyit tesz mint külső, kívülről nyilván1 Epist. 2. Clement. P.

* M. Terentius Yarro, Cicero kortársa, hires római grammatikus és régiségbuvár betűrendben tárgyalja, magyarázza s leszármaztatóan elemezi a használatos latin szavakat.