Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Egyház és kultúra az Egyesült-Államokban

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

635

Már Rosmini mint az egyház egyik legnagyobb sebét panaszolta fel az alsó papság elégtelen kiképeztetését. Otven év óta a helyzet, különösen Olaszországban, épen nem váltó- zott, vagy csak rosszabbodott. A kormány 1876-ban vizsgá- latot indított a papképző-intózetek ügyében, s az eredmény az volt, hogy »a szemináriumi oktatás gyarló, hiányos és meddő«.

Ám ez nem is lehet máskép, mert azok, akik a pap- nevelő-intézetekben oktatnak, nem végeztek rendes tanfolya- mot az egyetemen. A szemináriumokban nincsenek termé- szettani, természetrajzi gyűjtemények, vegytani laborató- riumok, s a tárgyak előadói anélkül választatnak, hogy készültségökről az előadott tárgyból tanúságot tettek volna,

Mosso megkérdezte egy amerikai lelkésztől, aki három évet töltött Rómában, hogy mi a különbség az európai és az amerikai lelkészek közt. »Az olaszok jobban tudják a theológiát — volt a felelet, — az amerikaiak ellenben alaposabban vannak tájékozva a filozófiában és természet- t udo mány o kb an «.

»Azután — tette hozzá — mi alig végezzük a misét, biciklire kapunk s szerteszét kószálunk egész nap. Job- ban ismerjük a világot és nem gondolunk egyéb dolgokra mint az olasz papok. Azután türelmesek vagyunk, sőt Olaszországban azt hiszik, túlságosan is türelmesek. Templo- maink inkább hasonlítanak egy polgári házhoz, mint az európaiak. Foglalkozásaink demokratikusabbak. Vannak, kik attól félnek, hogy nálunk a vallás sokat veszít tekintélyé- bői és díszéből. Ez tévedés, mert a mi befolyásunk annál nagyobb, minél jobban alkalmazkodunk a társadalomhoz.«

De a legnagyobb dicséret, mely az amerikai klérust érheti, az, hogy a protestánsok becsülését is kivívta. Sok katholikus püspök szent életénél, műveltségénél s a népre gyakorolt üdvös befolyásánál fogva népszerű. Amerika katholikus klérusa nem arra akarja a vallást használni, hogy hatalomra tegyen szert általa, hanem azért bir e hatalom öntudatával, mert vallásos.

Nem áll tehát Oomte Ágost ötven év előtti mondása:

41*