Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

57

részről arra is kell ügyelni, hogy a másik fél iránt annak bűnét illetőleg gyanút ne keltsen a fölmentvény végrehaj- tása. vagyis a kölcsönös megújítása — nt delictum latoris nunquam detegatur. E végből a hittudósok többféle módot ajánltak.

Némelyek ezen módot ajánlották: A férfi, akinek az akadályról tudomása van, igy szólhat nejéhez: Ha még nem kötöttünk volna házasságot, most hozzám jönnél-e? Vagy: kedvem volna újra megházasodni, téged nőül venni. Rajta, újítsuk meg frigyünket. Szent Alfonz azonban mind- két formát elégtelennek tartja. Tényleg így nem is ébred- liet az ártatlan fél annak tudomására, hogy eddigi meg- egyezése érvénytelen volt.

Mások ezt ajánlják: A férfi így szólhat nejéhez: Eddigi házasságunk érvényét illetőleg nagy aggodalmam van. Újítsuk tehát meg most kölcsönös megegyezésünket. Ezt a formát elégségesnek tartja szent Alfonz. Mert, úgy- mond, ahhoz, hogy a menyasszony első megegyezésétől függetlenül adja újabb megegyezését, ezen forma elegendő. Mert — így érvel — nem szükséges, hogy a menyasszony határozottan tudjon előbbi megegyezése érvénytelenségéről, csak az kívántatik meg, hogy újabban előbbi igegyegyezé- sótól függetlenül adja újabb megegyezését; és ez így meg- történhetik.

Leghelyesebb ezen forma: A férfi mondja nejének: Midőn nőül vettelek, igazán nem egyeztem bele, most beleegyezem. Te is beleegyezel? (Ugyanígy szólhat a nő a férfiúhoz). Ezen formát ajánlja szent Alfonz és XIV. Benedek pápa.

Ezen formát is ajánlják: Ugyebár, ha házasságunk érvénytelen volna, most nőül jönnél hozzám? Ezen forma azonban csak azon esetben érvényes, ha a házasság érvé- nyére nézve a másik félnek már is gyanúja, kételye van. Mert csakis ezen esetben adja első elhatározásától függet- lenül újra beleegyezését.

Yégül több hittudós véleménye, hogy ha a hibás fél, vagy más szóval, amelyiknek tudomása van az akadály- ról, a megegyezés megújítása jeléül, miután a fölmentvényt