Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 59 1

Nem változtatott a keresztények és a zsidók jogi hely- zetén Septimius Severus 202 évi rescriptuma sem, mely a zsidó és keresztény propagandát sújtotta.1 A zsidók továbbra is megmaradtak engedélyezett vallásfelekezet, vallási össze- jöveteleiket — &ía00g — ezután is megtarthatták, sőt Septimius Severus azt a privilégiumot is megadta nekik, hogy nyilvános hivatalokat és méltóságokat viselhessenek, anélkül, hogy a hivatallal járó, de vallásos meggyőződésüket sértő rítusokat végezniük kellene.2 Csak azt tiltotta meg, amit mór Antoninus Pius megtett, hogy római polgároknak nem volt szabad zsidókká lenniük és magukat körülmetél- tetniök.3

A keresztények is megmaradtak a régi jogi helyzetben, mely egyáltalában megtiltotta létezésüket, csakhogy a kérész- ténység nagy térfoglalásával szemben szükségesnek látta a keresztény propagandát különösen sújtani. A keresztény hitre való áttérés ellen kiadott szigorú tilalom nem azt jelentette, hogy aki már keresztény az hitében megmarad- hat. A fönnálló törvények, melyek a kereszténységet eltil- tották, nem vonattak vissza, ezek ezután is megmaradtak, csakhogy az áttérés még külön büntetéssel is sujtátik.1

Ezt bizonyítják az e korbeli martyriumok is. Igaz, hogy feltűnő a katechumenok és a hithirdetéssel foglalkozók sűrű üldözése, de találunk a vértanúk közt sok régi kérésztorum securibus truncatis et caeditis ? — — — Quot adhuc vobis repurgandae latent leges ! (quas) neque annorum numerus, neque con- ditorum dignitas commendat, sed aequitas sola. Et ideo cum iniquae recognoscuntur, merito damnantur, licet damnent. Quamodo iniquas dicimus? Immo si nomen puniunt etiam stultas; si vero facta, cur de solo nomine puniunt facta, quae aliis de admisso, non de nomine probata defendunt. Tert. Ad nat. I. 6.

1 Judaeos fieri sub gravi poena vetuit, idem de Christianis sanxit. Hist. Aug. Severus. 17. 1.

2 Ulpianus Digest. XL. 2. 3. 3. Eis, qui Iudaicam superstitionem sequuntur, Severus et Antoninus honores adipisci permiserunt sed et necessitates eis imposuerunt, qui superstitionem eorem non laederent.

■יי Modestinus Dig. XLVIII. 8. 11.

4 Neumann 1. c. p. 160.