Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

A KERESZTÉNYSÉG JOGI HELYZETE A RÓMAI BIRODALOMBAN. 589

által, hanem senatus consultum alapján (waav á71 o Soy/Accrog

Gvyxb'jTov)e senatus consultum igen rövid volt, a kérésztényeknek nem szabadlétezniök, /oioriavovc, 1u) eivca, mintha

csak innen vette volna Tertullián híres mondását: non licet

1 , , ,

esse vos. Apollonius megtagadja az isteneknek való áldozást, huzamos tárgyalás után Perennis börtönbe küldi a vádlottat, időt enged neki meggondolásra és harmadnapra ismét maga elé állítja őt. Mivel pedig hitét állhatatosan megvallotta, kard által való halálra ítélte. A per részletei mutatják, hogy a vád egyedül a vallás ellen irányult, minden más acces- sorium hozzávegyítése nélkül, csakis ez ellen kellett Apollo- niusnak védekeznie és elité] tetősére más motivum nem volt.1

Mommsen szerint a keresztények jogi helyzetének megítélésénél legjobb alapot szolgáltatja Tertullián Apó- logiája.2 Már pedig Tertullián műveinek vizsgálata ugyan- azon eredményre vezet minket, mint amire eddig jutottunk. Igaz, hogy ő a keresztényeket a sacrilegium, majestas, cannibalismus vérfertőzés vádjai ellen oltalmába veszi, de, mint láttuk, ezen alapokon soha sem ítélték el a kérész- tényeket, a perekben e vádak egyáltalában elő nem fordul- nak, Tertullián ezeket csak mint a kereszténység eltiltásának indító okait tekinti. E szélesen elterjedt előítéleteket akarja eloszlatni, mint ügyvéd és nem mint jogtudós beszél, tudja nagyon jól, hogy birói actiók ezeken az alapokon soha sem indíttattak a keresztények ellen. Tudja ő nagyon jól, hogy a kereszténység egyáltalában tilos, non licet esse vos, hogy a helytartók a törvény által kötve vannak és azok alapján üldözik őket, mert a kereszténység elvileg el van döntve.3 A bírák nem mint gyilkosokat, sacrilegusokat stb., hanem mint keresztényeket ítélik el őket. »Quid de tabella reci- tatis illum Christianum? Cur non et homicidam?«4 »Si de criminum veritate constaret, ipsa criminum nomina dam- natis aecomodarentur, ut ita pronuntiaretur in nos: illum

1 Allard. Le christianisme et l’empire romain. Paris, 1897. p. 64.

3 Mommsen. Religionsfrevel p. 393.

3 Tertull. Apol. 1., 4. Ad nat. I. 6., 7.

4 Tert. Apol. 4.