Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

588

DR. VARGHA DEZSŐ.

tetésük, hogy hazugságot csaljanak ki, hanem, hogy az igaz- ságot kiderítsék, mert ha észszerűen akarnának eljárni, nem arra kellene törekedniük, hogy a keresztények hitüket meg- tagadják, hanem arra, hogy a vérfertőzéseket, gyilkosságokat és istentelenségeket bevallják.1 De ezeket az egy lugdu- numi eseten kívül nem is kutatták.

A scilliumi vértanúk tárgyalási jegyzőkönyvében — processus verbalis — sem találunk mást, mint amit Traján előírt. Saturninus proconsul felszólítja őket, hagyják el a keresztény hitet és áldozzanak az isteneknek. Mivel vonakodnak, 30 napi időt ád nekik meggondolásra, hogy a kereszténységet megtagadják és az istenek cultusához vissza- térjenek.־ De mivel állhatatosak maradtak, kimondja az íté- letet: Speratus, Nasarius, Cynthius Donata és Secunda, mert beismerték, hogy keresztény módon éltek és az istenek tiszteletéhez vissza nem térnek, fejvesztésre ítéltetnek.® A megokol ás a büntetés alapjául világosan a keresztény hit állhatatos megvallását és az államvallásra való vissza- térés megtagadását jelöli meg.

Ép ily világosan beszélnek Apollonius vértanú leg- újabban felfedezett actái is.4 Apollonius — valószínűleg — senator volt; bevádoltatván, Perennis praefectus praetorio a senatus elé hurcolja őt, ahol jól átgondolt, elegans beszéd- del védelmezi magát, de halálra ítélik, nem a senatus ítélete

1 Minue. Felix Octavius. 28.

3 Accipite moram triginta dierum, ut retractetis Imius sectae confessionem. Forsitan ad deorum sacras caeremonias revertimini.

Ruinart 1. c. p. 133.

8 Decretum recitavit ex tabella : Speratum, Nazarium, Cynthium, Donatum, Secundam et omnes christiano ritu vivere se confessos et quod oblatam sibi facultatam redeundi ad deorum culturam obstinate non receperunt gladio namque animadverti placet. TJ. o.

* Apolloniusról száll Eusebius (H. E. Y. 21.) és szent Jeromos (De viris illustribus. Art. Apollonius) Connybeare 1894-ben felfedezte örmény actáit a velencei mechitaristák egy 1874-iki kiadványa- ban és azt angol fordításban kiadta. Görög szövegét a bollandisták 1895-ben adták ki (Analecta t. XIV.). Melyik az eredeti szöveg, a görög vagy az örmény, vita tárgyát képezi.