Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

570

DR. VARGHA DEZSŐ.

ellenesen hangolják őket, mint a római birodalom és a csácsár ellenségeit denunciálták azokat. Ismétlődött az a képmutató játék, amelyet Pontius Pilátussal szemben eljátszottak, midőn császáriabbak akartak lenni a helytartónál. Izgatás, lázítás, seditio, oráaig voltak a jelszavak, amelyek alatt őket az állam előtt befeketíteni iparkodtak. A császárnak ellenségei, mert más királyt hirdetnek és oly életmódot tani- tanak, melyet a rómaiaknak nem szabad követniök.1

Ezek folytán biztosra vehető, hogy a római államha- talom már igen korán megkülönböztette a zsidóságot a kereszténységtől. Pompeiben, mely tudvalevőleg Kr. u. 79־ben pusztult el, egy graffiton HftlSTIAN felirást találtak.2 Míg az az állam zsidóknak nézte őket, nem törődött velük. Hogy Claudius Kr. u. 54-ben a zsidókat és velük együtt valószínűleg a zsidó keresztényeket is, mert egymásközt a keresztény hit miatt folyton zavarogtak, Kómából kiűzte, ez csak rendőri rendszabály volt, formalis vallásüldözésnek nem tekinthető.3 Míg zsidóknak tekintette őket, kik enge- délyezett vallást (religio licita) képeztek és törvényesen egybegyülhettek isten tiszteletük végzésére, &ia00g-1, egye- sületeket tarthattak fönn,4 addig úgy bántak el velük, mint Junius Grallio, Seneca fivére, Achaia proconsula Corinthus- ban a szent Pál ellen vádaskodó zsidóknak mondá: »Ha valami törvénytelenségről vagy gonosz cselekedetről volna szó, óh zsidó férfiak! bizonynyal meghallgatnálak titeket; de mivel valami igéről és nevekről és a ti törvényetekről van a kérdés, ti lássátok; ón ezekben biró lenni nem akarok.« יז

Amint azonban észrevették, hogy itt egy más vallás- sál van dolguk, amelyet sem nemzeti jellege, sem régisége

1 Ap. Csel. 14. 2.; 17. 7.; 25. 8.; 16. 21; orrot 01 av&Q0>n01 sxraQtlo- <jovtnv ■»“ fimv zijv nnhv xaiuyyébXovaiv íttt! a ovx e$e<J11v ?! a í v naqaSeyJazai oiSi noíüv Pia/zaíois bvai. S. Justin. Dial. cum. Tryph. 18., 108.

־ Rossi Bolletino di arch, cristiana. Roma, 1865. 93.

s Ez Suetonius szavainak : Judaeos impulsore Chresto assiduo tumultuantes, Roma expulit (Claud. 15.) véleményem szerint a leg- természetesebb értelme.

‘ Jos. Elav. Antiquit. XIV. 10., 6. Digest. XLVII. 22. 1.

5 Ap. Czel. 18. 14. 15.