Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

Ö62

DR. VARGHA DEZSŐ.

A rómaiak azért jutottak ekkora hatalomhoz, mert minden népnél vallásosabbak és az istenek ezért örökké tartó uralmat szántak nekik: »illis imperium sine fine decernunt.«1

Megtaláljuk e felfogást Diocletian törvényeiben is. Azért kedvelik az istenek a rómaiakat, mert a császárok jámbor életre szorítják őket és törvényeik vallásosságot lehelnek,1 2 3 épen azért megtiltja új sectáknak behozatalát, mert azon, amit a régiek megállapítottak, változtatni nagy bűn.3

Minden csapást azért bocsájtanak az istenek az embe- rekre, mert az irántuk való köteles tiszteletről megfeled- keznek. A Yesta-szüzek hanyagsága, bűnei országos csapá- sokat okoznak.4 Csodálatos esetek, villámcsapások, jövendő- lések, nagy vereségek igazolják, — még Tacitus szerint is — hogy büntetésül az istenek nem törődnek a rómaiak- kai, viszont a győzelmet is ők adják.5 * * 8

A feliratos kövek megszámlálhatatlan sokasága iga- zolja, hogy a császári korszak emberei minden jót az iste- nektől vártak; nem sajnáltak tőlük ajándékokat, áldozatokat, fogadalmakat, hogy haragjukat elhárítsák maguktól, áldá- sákat megszerezzék.3

E fölfogásból önként következik, hogy mivel a kérész- tények az isteneknek járó cultust megtagadják, azért minden csapásnak, melyeket az istenek az emberekre bocsájtanak ők az okai. »Ha a Tiber kiáradt, vagy ha a Nilus nem hagyta el a medrét, ha az ég tiszta és esőtlen maradt, ha

1 Tertull. Ápol. 25.

2 Codex, Grogorian. YI. 2.

* U. o. XIV. IV. 2., 3.

1 Livius II. 42. Dion Halio. IX.

5 Praeter multiplices rerum humanarum casus coelo-terraque

prodigia et fulminum monitus et futurnum praesagia, laeta tristia,

ambigua manifesta; nec enim unquam atrocioribus populi Komani cladibus magisve iustis iudiciis adprobatum est, non esse curae deis securitatem nostram, esse ultionem. Tacit. Hist. I. 3. cf. U. o. IV. 78.

8 Friedländer-Bozoky 1. c. 77.