Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vargha Dezső: A kereszténység jogi helyzete a római birodalomban

530

DE. VARGHA DEZSŐ.

hanem csak egy régibb okmányból meríthetett, mely legen- dájának forrásul szolgált.1

A legszigorúbb kritikai tudomány kénytelen elismerni, hogy megszámlálhatatlan keresztény ontotta vérét hitéért és hogy nem alaptalan frázis, ha egy keresztény felirat ez ékesen szóló kifejezéssel utal a martyrok nagy számára: »et quorum nomina Deus scit« és ha Lucianus római prestby- ter a carthagói Celerinust a római martyrokról értesítvén, végül ezt mondja: és a többiek, kiknek neveit már nem birtam ide írni, mert nagyon el vagyok fáradva.1 2 3

Aubé, a jól értesült historikus is, mentül alaposabban merült el a vallástörténelembe, annál jobban szabadítja fel magát ־ Dodwell nézetei alul. Róla mondja Renan: »első érte- kezéseit olvasva, az ember kisértetbe jön, azt hinni, hogy az üldözések valóságban csak csekély dolgok voltak, a mar- tyrok száma kicsiny volt és hogy az egyháztörténetemnek e pont körül való rendszere nem egyéb mint mesterséges alkotás. Lassan-lassan világosodott meg ez az őszinte lélek.:1 Ezt mondja Renan, egyike azon tudósoknak, akiről legke- vésbbé lehet állítani, hogy a hagyományos egyháztörténelmi irány iránt részrehajló volna. Elég átfutni »Histoire des origines du christianisme« munkájának utolsó köteteit, hogy lássuk, hogy nincs határozottabb ellensége a föltevésnek, mely a vértanúk számát megszorítani és az üldözések fon- tosságát kisebbíteni akarja mint ő.4

E tekintetben tehát a tudományos kutatás határozott erdmónyt mutat fel; számadásait lezárhatja minden félelem nélkül, hogy azokat kiigazítás végett újra fel kell nyitnia.

Az egész római világra áll, amit Prudentius a világ fővárosára mondott:

1 Edmond Le Blant Les aotes des martyrs. Supplement .aux Acta Sincera de dom Ruinart. Paris, 1882.

־ S. Cypr. Epist. 21.

3 Renan. Journal des savant. Paris, 1874. p. 697. Aubé. His- tőire des persecutions de l’Eglise. Paris, 1875—1885.

4 Allard. Histoire des persecutions pendant les deux premiers siécles. Paris, 1892. p. V—VIII.