Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

509

plomában három oltár állott s abban a templomban, amelyet Nagy Konstantin császár a Jozafát völgyében a bold. Szűz tiszteletére emeltetett, négy oltár vala.

A régi keresztényeknek szép szokása volt az, hogy a hol a sz. vértanúk teste nyugodott, oda oltárt állítottak, hogy a Krisztusért győzelmes halált szenvedetteknek testei is együtt legyenek Krisztussal az oltáron, s ebből követ- kezőleg ha úgy történt, hogy egy templomban több vértanú is nyugodott, mindjárt azon iparkodtak, hogy mindegyik sír fölé oltárt emeljenek, amely fölött szent misét is mond- tak.1 Ez volt az egyik ok, hogy már a régi korban, kivált- képen az annak rendje-módja szerint épült templomokban több oltár is fordult elő.

De még ha nem is volt több vértanú sír ott a tem- plombán, a keresztényi buzgalom nem egyszer arra töreke- dett, hogy a szabad ég alatt készített szentegyházban is azt lássák a hívek, ami a vértanúk temetőiben szemök előtt volt, ahol a katakombák folyosóin az egymásután következő sírkápolnákban az istenitiszteletre összegyülekező kérész- tények lépten-nyomon oltárokkal találkoztak. Ez okból, amint később a főoltárok alá odavitték a másutt eltemetett vértanúk testeit: éppen így ugyanabba a templomba több vértanúnak is készítettek sírhelyet, főleg olyanoknak, akikkel valami szorosabb összefüggést s irántok mintegy közelebbi kegyeletet éreztek. Ez az érzés vezette Acca püs- pökét, akinek, amidőn sikerült több helyekről némely vér- tanúknak és még apostoloknak ereklyéit is megszereznie, mindezeket templomában külön-külön helyezte el és mind- egyik ereklye fölé oltárt emelt.1 2

Palladius santoni püspök az ő templomában tizenhárom oltárt emelt, nyilván a tizenkét apostol és az isteni Mester emlékezetére, de mivel csak kilenc oltárhoz való ereklyéi vol- tak, ez okból küldöttet menesztett Nagy sz. Gergely pápához (590—604.), kitől a még hiányzó négy ereklyét kérte, hogy

1 Báron. 57., 106.

2 Beda. Hist. Ecol. Gent. Ang. Lib. 5. c. 21.