Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 499 Az itt fölvett tárgy érdemében az a kérdés, hogy hol őrizték a régi kor keresztényei az ily esetekre tartott szentséget ? Az őskorban az oltáron kívül volt ennek a helye. A templomban az oldalfalrószen, és hacsak kivehető volt, az evangélium oldalon készítettek neki elrejtett díszes üreget és drága tartóban ott helyezték el, vagy pedig az oltár-ciborium homoruló boltjának közepéről függött le a galambalak és ez fölnyitható leven, ebbe tették bele a drága edénykébe zárt szentséget. E galamb meg volt már Tertullián korában és később is sok helyen. Amphilochius ikoniumi püspök sz. Vazul életleírásában említi, hogy a sz. életű püspök élte végső napjaiban misét mondván, az Úr testét ott az oltárnál három részre osztotta, egyiket a szent vérrel magához vette, a másik részt temetésére félretette, a harmadikat pedig az oltár fölött függő galambba helyezte.1 Megmaradt e szokás később és a híres clugnyi kolos- torban is volt ilyen galamb arra a célra, hogy benne a betegek számára egy szarvból készült pyxisben az Úr testét őrizték.1 2 Mabillon írja, hogy a bobiani kolostorban ö is látott egy arany galambot3 e célra. A harmadik mód, amely szerint a szentséget a tem- plombán tartották, volt az oltártól külön helyen elhelye- zett torony (turris). Ilyent említ Venantius Fortunatus püspök, ki egyik költeményében arról dicséri Felix bitterrei (Beziers) püspö- köt, hogy ily turrist készíttetett egészen aranyból, mely drága kövekkel dúsan kirakott vala.4 Húgó fontanellei apát (f 720.) készíttetett egy turrist tiszta aranyból és 6 fontot nyomott. 1 Amphiloch. in. Vit. 8. Basil. 2 Udalricus: Usuum lib. 2. c. 30. Apud. Bob. Sala. Taur. In Not. Liturg. 3 Mabill. In Italico Itenere pag. 217. J Lib'. 3. carm. 25.
