Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
484 NYŐGÉR ANTAL. ereklyéire célzott, s miután ezeket megtalálták, elhelyezte azokat az oltárba és föl szentelte a bazilikát. Ilyen oltár-sírról szól Prudentius (406.), midőn sz. Hip- politust énekelte meg versekben: »Ez az az oltárasztal, mely Krisztus szentséges áldozatát tartja, s az ö martirjá- nak ez lett hűséges őre, csontjait ez tartogatja az örök biró eljöveteléig sírnyilásában, ugyanez élteti a mennyei eledel- lel a Tiberis öntözte föld fiait.1 Szent törvénye a katholikus egyháznak, »hogy az alatt az oltárkő alatt, amelyen szolgái kezei által Krisztus, a főpap mutatja be végtelen áldozatát«-’ »a győzedelmes áldozatok ott legyenek, az oltár fölött nyugszik Krisztus mint sz. áldozat, mert mindenkiért szén- vedett, a vértanúk ereklyéi az oltárkő alatt vannak, mint olyanoké, akik váltságukat a Krisztus áldozatából nyerték.1 2 3 Mily magasztos, mily tiszteletreméltó ez az egyházi törvény! melyre a mennyei látomány4 nyújtotta az alapot, hogy Krisztus hívei a szent helyen tanulják tisztelni a vértanú- kát, kiknek ott nyugvó ereklyéi serkentik a kereszténye- két, a küzdő egyháznak tagjait a győzedelmes egyházba fölemelő hősi erényekre. A szentek egyességónek jelképei ez ereklyék, itt talál- kozik a sok segítségre szoruló küzdő keresztény a győze- delmes egyházzal, ezt fejezi ki a pap is, midőn az oltárhoz főimen ve, ekként imádkozik: »Kérünk téged Uram, azoknak a te szenteidnek, akiknek ereklyéi itt vannak, és minden szenteknek érdemeire, hogy megbocsátani méltóztassál min- den bűnömet.« A legrégibb időben az oltárlapot, az asztalt különböző módon helyezték el: voltak oltárok, melyeket egy, vagy több oszlopláb tartott, némelyek hat oszlopon állottak. Ké- sőbb úgy is készítették, hogy szilárd, emelkedő alkotmá- nyon feküdt, ilyenkor koporsóalakkal birt. Még újabb ere1 Prudent Hippolyt. 2 S. Aug. Serm. 11. De sanctis. ■י Epist. S. Ambr. ad soror Marcell. 4 Apoc. 6, 9.
