Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
482 NYŐGÉR ANTAL. a főoltár oszlopait átkarolta. A menekülő pápa és az ül- döző katonák között vérlázító dulakodás támadt, annyira, hogy az oltár tartó-oszlopait átkaroló pápára a megingott oltárt már rádöntik vala, és a nehéz kőlap ott zúzza ötét, ha a diakónusok elő nem sietnek, akik kezeikkel tartották fönn a leroskadó oltárlapot.1 Mind a püspök, mind maga a pápa is az üldöző eile- nek elől az oltárhoz menekültek és annak tartó-oszlopait ölelték át s itt kerestek menedéket; mert már az oltár mi- voltjában és az ember természetében van az, hogy ahol Is- ten az ő kegyelmét árasztja, ahol az ö széke van, ott ta- láljon a mindenkitől elhagyatott ember segitséget. így volt különben ez a zsidók oltárainál is, sőt még a pogányok oltárai is menedékjoggal bírtak. Az első századok keresztényeit hitünknek ama ma- gasztos igazsága, hogy akik Istenért életüket adják, azok az Űr Jézussal vannak és sz. János titkos látásainak köny- vében Írott ama szavak: »látám az oltár alatt az Isten igé- jeért és az a felől való bizonyságtételért megöletteknek lelkeit«,-’ leikök bensőjét megragadva, mindjárt kezdetben arra ösztökélték őket, hogy a Krisztusért vértanúhalált halt hívek sírjai fölé emeljék oltáraikat. E nagyjelentőségű keresztény szokás kezdetét vette a mártírok termékeny mezején, a római egyházban. Innen származott át az összes kereszténységre az az ősszokás és törvény, hogy szent misét csakis vértanéi teste fölött mondtak.1 * 3 Mig a kereszténység a katakombákba vonulva kény- szerült ünnepelni szent áldozatát; addig itt, e temetöhe1 Cum a sancto ejus altare tracti pedibus traheremur colum- nas tenuimus et super nos etiam ipsa mensa ceciderat nisi clericurum nostrorum fuisset manibus sustentata. Epist. Vig. ad der. Italiae. a Apoc. 6., 9. 3 I. Felix pápa (269—273.) azt, ami addiglan már az ő korában, mint igen régi szokás, törvény szerint tettleg gyakorolt volt, azt ö Írott kánonba is foglalta : hogy a misét csak a vértanúk sírja és em- léke fölött kell mondani.
