Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

455

Korántsem! A józan ész azért még nem tagadhatja vala- mely esemény valódiságát, mert azt más — talán egyetlen egy ember — írta le, s nem az, akivel történt. Arra tehát, hogy valamely könyv tartalma valóban történeti tény-e, nem lehet cáfoló bizonyíték az a körülmény, hogy megírása idegen kézből származott. De az sem, hogy később, talán jóval az esemény után, írták meg. Mert ha a későbbi leírás a tényt mesévé, parabolává, allegóriává stb. változ- tatná át, mivé törpülne a történetírás ? hány föltétlenül biztos tényt kellene a mesék országába ■utasítanunk!

Külömben föltéve, hogy könyvünket a nagy zsinagóga férfiai írták, akkor is csak a mi állításunk nyer súlyban és tekintélyben. Mert a nagy zsinagóga férfiainak kezében megvoltak Izrael történetének hiteles okmányai; ólt közöt- tűk a zsidóságnak meg nem hamisított hagyománya; élén a kiváló tudós Ezdrás állott, s tagjai közé oly férfiakat számított, milyen egy Aggeus, Zakariás vagy Malakiás pró- féta. Ha ilyen férfiak kezéből került ki könyvünk, úgy ez csak hitelességének és a benne elbeszélt esemény történeti valóságának megerősítésére szolgálhat.1

Ami végül a »testis unus — testis nullus« elvre való hivatkozást illeti, szükségtelennek látszik bővebben bizo- nyítani, hogy az ily mereven általánosítva meg nem állhat; mert úgy az egyházi, mint a világi történelemben is egyet- len egy tanú is teljes bizonyítók lehet, csak legyen meg benne mindaz a tulajdonság, mely a hitelreméltóságnak elengedhetetlen kelléke és föltétele.-' A történetírás erre sokkal több pjéldát szolgáltat, semhogy említésükkel időt s teret kellene vesztegetnünk.

3. A zsidó egyház meggyőződése a későbbi korban már világosan és határozottan kidomborodik. Jézus Krisztus idejétől kezdve már nyílt bizonyítékokkal találkozunk, s nem is volt egészen a rationalismus felbukkanásáig senki 1 2

1 Lamy, Revue Catholique. Louvain. 1874. XI. (XXXVII.). 300. lap.

2 Azaz legyen »testis qualificatus.«