Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

449

zéseit, mert evangéliumát előbb megírta, mint az utóbbi;1 továbbá, hogy a sz. Máténál olvasható szöveg nincs meg- rontva;1 2 3 végül De Wette-Schrader állítását cáfolni telje- sen fölösleges.

Az említett typicus magyarázatot, ha nem is ily világosan, feltaláljuk a Szentírás más helyein is.

Sz. Lukács evangéliumában olvassuk (XXIV. 36. kk.), hogy miután Jézus Krisztus halottaiból feltámadott, meg- jelent az egybegyűlt »tizenegynek« és feltámadásának való- ságát nemcsak azzal bizonyította be, hogy evett velük, hanem megnyitván »elméjüket, hogy értsék az írásokat,« hivatkozott a prófétákra, mint a kik ezt megjövendölték: »így vagyon megírva, és így kellett a Krisztusnak szenvedni és feltámadni halottaiból harmadnapon és hirdetni az ő névé- ben a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nemzetek között.«

Sz. Pál szerint is »Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint és eltemettetett és feltámadott harmad- napon az írások szerint.«3 Ámde azt, hogy a Messiás harmadnapon fel fog támadni, egyetlen egy prófétánál sem olvassuk, jólehet feltámadásáról igen sokszor beszélnek. Ha tehát Krisztus Urunk mégis az »írásra« hivatkozva bizo- nyitja, hogy fel kellett harmadnapra támadnia, úgy ez egye- dűl csak Jónás könyvére érthető, a melyből világosan kitű- nik, hogy Jónás próféta, mint típus, saját történetével jövendölte azt meg.4

Ennélfogva Jónás történetének valóságosnak kellett lennie, mert külömben sem Jézus Krisztus nem mondhatta volna: »így vagyon megírva«, sem sz. Pál nem állíthatta

1 Comely, Introductio in N. T. cit. p. 76. sqq.; Vigouroux, Manuel Biblique cit. T. III. §. 53. p. 138. sq.

2 Cornely i. m. 36. kk. 11.

3 I. Kor. XV. 3. k.

4 Sz. Ágost. De civ. Dei XVIII. c. 30. (Migne XLI. 587. 1.) Jonas propheta non tam sermone Christum, quam sua quadam pas- sione prophetavit; profecto apertius, quam si ejus mortem et resui׳- rectionem voce clamaret. — V. Ö. Cornely, Introd. II,'2. p. 564. n. 2.