Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
442 DK. HÁM ANTAL. nép ahelyett, hogy kigúnyolná a prófétát s kinevetné fényé- getéseit, királyával együtt megtér s igaz bűnbánattal engesz- teli ki elkövetett vétkeit.1 Astrucnak a próféta futása, alvása, az isteni könyörületességgel szemben tanúsított maga- viselete a megmagyarázhatatlan.2 Eichhornnak szintén a próféta alvása, nemkülönben a sorsvetés a megfejthetetlen s szerinte Isten szerepeltetése a halról, a csodásán fává erő- södő növény-, a pusztító féreg- s a tikkasztó szélről szóló részekben, alfélé »Deus ex machina« nyomait viseli magán.3 Sőt a próféta jelleme sem utolsó érv a valódiság ellen. Eichhorn valóságos dühvei beszól Jónásról. »Utálatos jel- lemű. Az ő prófétai becsülete a bálvány, melynek mindent fel akar áldozni. Csak akkor akar prédikálni, ha feddéseit 1 Bleek- Wellhausen, Einleitung in das A. T. 5. Aufl. Berlin, 188G. 197. §. 401. 1. 2 Astruc, Le propliete Jonas. (Különlenyomat a Revue de Bel- gique 1874. évfolyamából.) 15. 1. On. sait ce que furent les prophétes; on connalt le dévouement ä toute épreuve avec lequel ils se sont consacrés á instruire et á moraliser IsraSl, á combattre l’idololätrie, la superstition et l’immoralité; on connalt enfin leur aménité pour ceux qui revenaient au bien, et leur admirable mansuétude envers tous, quels qu’ils fussent, étrangers ou ennemis. On a pu voir ces hommes extraordinaires, avant de renoncer a eux-mSmes pour se livrer entiérement ä leur mission, lutter, avec toute l’énergie de l’amour-propre rebelle au sacrifice, contre !’inspiration divine qui s’emparait victorieusement de leur conscience . . . Mais si les pro- phétes se debattaient contre !’inspiration, ils ne la fuyaient pas et ne se retournaient pas contre eile en véritables serviteurs révoltés. Comprend-on un prophéte d’Israel, s’embarquant pour échapper au Dieu qui a eréé le ciel, la mer et la terre ? Un danger surgit; on va périr peut-étre, il dort tranquillement et il faut que le patron du bateau, un idolátre, le rappelle au devoir de prier! Et quand, apres sa terrible épreuve et son merveilleux salut, il se décide á obéir et á prévenir les pécheurs de leur mine prochaine, il őse, lorsque Dieu accorde son pardon, élever des reproches contre sa miséricorde infinie! Lui qui a vu les matelots pa'iens refuser de lui donner la mórt et ne s’y résoudre qu’á leur corps défendant, il őse . . . s’insurger contre la clémence divine qui a fait grace aux pécheurs repentants ! 8 Eichhorn i. m. Bd. III. 574. §. 268. kk. 11.
