Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
V. J.: La Bruyére és Prévost-Paradol az egyházi szónoklatról
a legszebb fejlődésnek indult a nép nyelvén tartott egyházi szónoklat, s a reformáció nélkül is elérte volna klasszikus tökélyét, amint hogy ilyen magaslatra e nélkül vagy ennek dacára emelkedett föl. Sőt épen a reformáció okozta, hogy azon fejlődésben hátramaradás mutatkozott, s egyenesen meg lett akasztva. Luthertől kezdve a prédikátorok a nép szája íze szerint beszéltek, s a helyett, hogy Ízlését nemesítették volna, a durva és bárdolatlan hang, a nem is kétértelmű vastag szólamok alacsony színvonalra sülyesztettók az egyházi szónoklatot, s e téren természetesen a katholikus egyházi szónokok is keresték a babérokat. De ezzel nem mondjuk azt, mintha ezen túlzamatos, nagyrészt zsíros és borsos beszédek nem volnának nagyérdekű és megbecsülhetetlen nyelvemlékek, csak azt az állításunkat tartjuk fenn, hogy az eloquentia dolgában inkább hátramaradás volt. A renaissance még több pusztítást vitt véghez az egyházi szónoklaton. Az egész ó-kor mythologiájával, tör- ténetével, klasszikusaival bevonult a szentbeszódekbe; tar- kázták ezeket latin és görög idézetek, költők és történetírók- ból, aminek az egyházi beszéd a legrikítóbb ízléstelenséget köszönhette. Ezt a káros hatást különösen a francia egyházi szónoklat szenvedte legtovább, s mélyen a XVII. századba ért az el, úgy hogy nehéz lett volna megállapítani, hogy a reformáció vagy a renaissance ártott-e neki többet. Átmeneti állapotok voltak azok, melyeket Francia- országban sokáig megsínylettek, s a melyeknek kinövései itt-ott még akkor is föltünedeztek, midőn a nagy szónokok föllépésükkel már korszakot alkottak. Tudvalevőleg a XVII. század második fele a francia egyházi szónoklat aranykora, amely osztozott a többi iro- dalom nagyságában, úgy mint a megelőző kor egyházi szónoklata korszakának általános irodalmi állapotával ősz- tóttá ennek hibáit, pedantériáját, tapogatózásait, bizony- talanságait, szóval a megállapodottság hiányait. A francia szónoklat klasszikus tökélyének, valamint az előző korszak tévedéseinek és hibáinak szem- és fültanuja 366 LA-BRUYKRE ÉS I'RÉV0ST1־'ARAD0L AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.
