Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

356

DB. VETÉSI JÓZSEF.

Ellenkezőleg mindegyik megmarad a helyén, abban a rend- ben, melyet eléje Írtak, folytatják útjukat, s ránk vonatko- zólag olyan békességesen, hogy senkinknek sincs olyan éles füle, hogy robogásukat meghallhassa s a közönséges nép még a létezésükről sem tud semmit. Csodálatos berendez- kedése a vak véletlennek, amelyet maga az értelem sem tudna bámulatra méltóbban eszközölni! Egyet azonban nem értek meg, hogy a nagy testek mozgása olyan szabatos, egymás- hoz való viszonyuk olyan állandó, hogy egy kis állatocska. aki egy parányon él a véghetetlen űrben, miután meg- figyelte őket, csalhatatlan módszerével megállapította, hogy pályájukon amaz égi testek milyen pontra érnek mostantól számítva két, négy, húszezer év múlva ? Az az ón kételyem, hogy ha véletlenségből engedelmeskednek változhatatlan tör- vényeknek, milyen legyen akkor a rend, mi a törvény? Valamint azt is kérdezném, hogy mi az a véletlen? test-e vagy szellem ? Különbözik-e más lényektől, amelynek meg van a külön lényege vagy inkább a létezésnek egy módja ? Minden test tehetetlen, s ha mozog, valami mozgató erő hozza mozgásba; véletlenségből nem mozoghat; de test marad akkor is, ha nem mozog. Az égi testek is ilyenek, nem maguktól s nem lényegüknél fogva, mozognak. Kívü- lük kell tehát lennie olyan erőnek, amely mozgásba hozta őket, s ezt az erőt nevezem Istennek.«

Aristoteles ismert érvelése az a primum movensről. Labruyére azonban tovább megy: »Ha fölteszszük, hogy az égi testek nem mozognának, senki sem kérdené mozgásuk okát, hanem csak a létezésük oka után érdeklődnék. S ha azok a véghetetlen égi testek parányok összetételéből álla- nának, akkor is jogom volna kérdeni egy ilyen parányról: ki teremtette ? anyag vagy értelmiség ? volt fogalma önma- gáról, mielőtt önmagát létrehozta volna? a léteiben tehát megelőzte volna önmagát; egyszerre volt és nem volt; s 11a önmaga hozta magát létre, miért lett inkább anyag, mint szellem? Vagy nem is volt kezdete? örök és végtelen? Istenné tennők azt a parányt?«

Azután a legkisebb élő lényeket veszi elő Labruyére,