Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

EGY XVII. SZÁZADBELI APOLOGIA.

353

rriusra el lehet mondani, hogy örökifjú, ilyenek az ellene szóló érvek is, amelyek a természettudományok haladása folytán legfölebb módosulnak, s tartalmilag nyernek mind- inkább meggyőző erőt. Az ő korában is az anyagelvi irány csábította első sorban az istentagadót, aki még nagyrészt a Demokritos és Lucretius eszmekörében volt elfogulva. A XVII. század végén azonban a materialismus látszólag sok támpontot nyert a csillagászatnak nagymérvű föllendü- léséből. Kopernicus földforgási elmélete majdnem észrevétlen maradt, csak Galilei, Cassini stb. fölfogásai juttatták azt érvényre, s széliében terjesztették a kételyeket a Szentirás- ban foglalt állítások dolgában. A föld jelentéktelen égi test szerepére sülyedt alá, amely nem látszott arra érdemesnek, hogy a megváltásnak színhelye legyen. Heves viták indul- tak meg a többi égi test lakhatósága körül, s ha vannak lakóik, nem egy kérdezte, miként részesültek azok a meg- váltás áldásaiban ? Descartes vitatta, hogy az állat csak gép és automata; ha. tehát az anyag annyira képes a fejlő- dósre, kezdették azt is vitatni, hogy vájjon az értelem nem functiója-e az anyagnak? A kételyek tehát nagyon megszaporodtak, egymás után födözték föl a természet alap- vető törvényeit, azok pedig hitelüktől fosztották meg az aristotelesi bölcseletet, amelyre főleg a katholikus tudósok olyan sokáig esküdtek, hogy szinte úgy tűnt föl a dolog, mintha Aristoteles filozófiája a Schola magyarázatában nól- külözhetetlen a katholikus vallás igazságainak bizonyítá- sára nézve. Ebben voltak elfogulva jó sokáig a katholikus tudósok, s ezen érthető emberi elfogultságuknak az igaz ügy vallotta jelentékeny kárát.

Már Pascal látta szükségesnek síkra szállani a csillagá- szati tényekből meríthető ellenvetések ellen, s tudjuk, hogy lángeszűén oldotta meg e feladatot; érvei és eszméi e tekin- tetben az ő ideje óta használatosak. Labruyére is foglalkozik ezekkel, de első sorban a materialismust cáfolja, azután bizo- nyitja az Isten és az emberi lélek szellemiségét, a világegye- tem rendjéből, szépségeiből, a lelki működések természeté- bői. Alkalmilag felhasználja Descartes gondolatmenetét is,