Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Vetési József: Egy XVII. századbeli apologia

344

DR. VETÉSI JÓZSEF.

ban; az általános áramlatot és divatot csak aprólékos dől- gokban követik.« Ha van és volt vallási Snobismus, a követői közé mindenesetre nem számíthatjuk azokat, akik egészen hitetlen korban voltak olyan erősek, hogy ragasz- kodtak vallásukhoz, lelkűk sugallatát követve, s nem a tömeg léhasága ellen tüntetve.

Minden apológiában szerepe van a halál gondolatá- nak, amely tulajdonképen a lélek halhatatlanságának kife- jezője. Labruyére is felhasználja olyan módon, amely meg- hat és meglep. »Mikor — írja — teljesen egészségesek vagyunk, kételkedünk Istenben, épen úgy, mint kételkedünk abban, hogy bűn-e, szeretőt tartani. Mihelyt betegek vagyunk, otthagyjuk a szeretőnket s kezdünk hinni Istenben. Nagyon komolyan kellene önmagunkat kipróbálnunk s megvizsgál- nunk, mielőtt erős léleknek s független erkölcsisógűnek vallanók magunkat, hogy elveink szerint úgy végezzük az életet, ahogy végig éltük; vagy ha nincs erőnk ilyen mész- szire hajtani a dolgot, határozzuk el legalább, hogy úgy élünk, amint halni akarnánk. Egész erőnket, teljes lelkűn- két, minden egészségünket arra használjuk föl, hogy törőd- jünk az emberekkel vagy legcsekélyebb érdekünkkel, s e mellett szokásnak s illendőségnek tartjuk, hogy Istenre már csak olyan állapotban gondoljunk, amikor már csak annyi eszünk van, hogy épen nem tagadjuk a létezését. Az egyik előkelőség meghal lassan, a másik hirtelen pusz- túl el: rettenetes, de haszontalan leckék ezek! Az ilyenek senkit sem lepnek meg, senkit sem hatnak meg. Az embe- rek csak annyira figyelnek rá, mint a hervadó virágra vagy a lehulló falevélre; csak kívánkoznak a magas állásokra, melyeket azok betöltötték, vagy legalább kiváncsiak meg- tudni, hogy ki nyerte el azokat ?

»Két világ van. Az egyikben nagyon rövid ideig tar- tózkodunk, s ki kell belőle mennünk, anélkül, hogy valaha visszatérnénk; a másikba nemsokára jutunk, hogy sohase távozzunk belőle. Az elsőben gazdagság, királyi kegy, méltóságok, összeköttetések használnak, a másikra azoknak megvetése szerez érdemeket. A kettő között választanunk