Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

325

amelyek egyenest arra a célra voltak meg, hogy a szent- misét rajtok bemutassák.

Nem a papi gőgnek föltolakodó zsarnoksága, mint ahogy az újítók akarnák ezt hirdetni, hanem az Úr Jézus parancsát teljesítő apostolok állították föl az első keresztény oltárokat.

Elrendelte az ő egyházában az oltárokat az az Úr Jézus, aki a legszentebb áldozatot, a szentmisét megalapította.

A keresztény oltár jelképes értelme.

Az Úr Krisztus által hirdetett vallás fönséges, e val- lás áldozata szent, végtelen értékű; szent az a hely, ahol ez áldozat történik, magasztos a jelentménye az igaz kérész- ténység oltárainak.

Az oltár mindenek előtt a Krisztus istenségének jelképe.

Az Úr Jézus az írástudókhoz és a farizeusokhoz szólván, azt kérdezte tőlök: »Melyik a több, az ajándék-e vagy az oltár, amely az ajándékot megszenteli?« 1 E szavait Krisztus az ó-szövetségi oltárokra vonatkoztatta, de titkos, jelképes értelemben alkalmazhatók ezek az új-szövetség oltáraira is.

Hogy ? Miként ? Krisztus áldozatánál, ha mystikus érteményben keressük, hogy melyik az az oltár, amelytől ez áldozat, a megszentelést nyeri ? Erre a felelet ez lesz: ez az oltár az ő istensége.

Miért? mert az ezzel történt egyesülés adja meg Jézus Krisztus áldozatának azt a végtelen értékét, amelylyel az bir.

Ezen az istenségen, mint oltáron lettek bemutatva az ő áldozatának összes részei, ezen az oltáron lett áldozat Krisztusnak emberisége az ő életének kezdetétől fogva, és ez oltárra való tekintetből fogadta el az Atya-Isten ezt az áldozatot elégtételül az egész világ bűneiért.

Minthogy továbbá, amint csak egy áldozat van, épen úgy oltár is csak egy van, és ez az Isten fia maga: ez okból a kereszt, amelyen Jézus Krisztus meghalt, a Kálvá- ria hegye, amelyen a kereszt állott, csak annyiban nevez1 Máté 23, 19.