Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR.

317

tények könyveire hivatkozva, az ott megörökített pogány rágalmakat szíves örömest magukévá teszik az oltárok ellen, míg ugyanazoknak a keresztényeknek és magának a Szent- írásnak is az őskeresztény oltárt bizonyító tanuságtételeit semmibe sem veszik.

Az új-szövetségnek van áldozata, ezt Krisztus nyíltan kimondta, sőt mint jól tudjuk, ezt határozott parancsban elrendelte az utolsó vacsorán. Az áldozat ő maga, s azt foly- ton gyakorolni kellett; mert semmi kitérést nem tűrően vilá- gos az ő parancsa: »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.«

Áldozat, az ő áldozati természete szerint oltárt kíván, így tehát, aki parancsolta, rendelte az áldozatot, az magától érthetőleg elrendelte az oltárt is.

Ezt az áldozatot az apostolok, a vett parancs értelmében, amint a Szentlelket elvették, azonnal be is mutatták, szent- írási bizonyítéka ennek az apostolok cselekedetének 2. feje- zete, amely a legelső keresztényekről szól, akik állhatatosak voltak a kenyérszegésben, vagyis a bemutatott szentmise- áldozaton magokhoz vették az Ur Jézus testét. E szavak az apostoli oltár megléteiét jelzik, amelyen az áldozatot mutatták be az apostolok.

Szent Pál apostol a korinthusiak között az egyházat rendbe hozván, tőlök tovább ment apostoli útján, de e népes gyülekezet mindenkor kiváló gondját képezte szent Pálnak; épen ezért két levelet is írt hozzájok. Nagy volt ott a bál- ványok tisztelete, fényes oltárokkal bírtak a pogányok és hogy a kísértő, megragadó külső ellenében oltalmazza a híveket, nem győzi eléggé hangsúlyozni azt, hogy a bálvány semmi. Óvja őket, hogy a bálványoltároknak közelébe se menjenek, s amint e levelében a bálványozás hiábavalósága ellenében kiemeli Krisztus isteni tanítását, amint a bálvány- áldozatok ellenében a keresztény áldozatot dicsőíti: úgy a bálványoltárok ellenébe állítja a keresztényoltárt. »Nem lehettek, lígymond, részesek az Úrnak asztalában és az ördögnek asztalában.« 1

1 Kor. I. lev. 10. 21.