Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

300

NYÖGÉR ANTAL.

már kész a megfejtés: a kereszten meghalt Krisztus testéhez nem férkőzhetett az. ami egyéb bűnös halandók tetemének sorsa, a rothadás, s nem emésztette korhadás az Ur Jézus keresztfáját sem. A négy szarv az Isten irgalmát jelenté, és a zsidókra nézve menedékhely volt s akit halálra üldöztek, az hogyha az oltárszarvat megragadhatta, az Istennek parancsa szerint az oltár védelme alatt állott. Yan azonban ez oltárszarvaknak titkos jelentményök is. E négy egymás átellenóben elhelyezett szarv egyenes vonallal összekötve keresztalakot adott s a világ négy tája felé irányult, kife- jezéseiil annak, hogy minden népeknek a kereszt szerzi meg az irgalmas Istennél az üdvösséget. Annak a réznek, amely az egész faalkotmányt és a szarvakat beborította a gyakor- lati rendeltetésén kívül titkos jelentménye is volt: 62! Krisz- tus keresztjének erejét jelzé, amelylyel ő meggyőzte a vilá- got s összetörte a sátán hatalmát. Továbbá e zengő érc a keresztnek a világot betöltő és az emberi lélek mélyén keresztül ható tanítását példázza. A rostély, melyet a foly- tonos tűz aszalt s amelyen a föltett áldozat megemésztődött, jelképe Krisztus szenvedésének, kit a szeretetből magára vállalt kereszten a gyötrelmek emésztettek, ki a próféta által ezt íratta magáról: »Erőm, mint a cserép kiszárada,. nyelvem ínyemhez tapada« 1 és »csontjaim, mint a gerjesztő fa kiszáradénak.« a

Ez oltár a szövetség sátorán, majd a templomon kívül állott a szabad ég alatt, úgy kellett ennek lennie a róla magasra csapkodó tűzláng és a sűrűn fölszálló füst miatt, de a Messiásra vonatkozó jelentménye is volt ennek : »Krisz- tus a városon túl, a kapun kívül szenvedett.«3

Az égőáldozatok oltárával szorosan összefüggött a füstölő-oltár, amely szintén szétimfából készült. Négyszög- letű alkotmány vala ez, egy könyök hosszú, egy könyök széles és két könyök magas, felső négy sarkán szarvakkal. Az egész oltárt a szarvakkal egyetemben szinarany lemezek

1 Psalm. 21, 16.

2 Psalm. 51, 4.

3 Zsiä. 18, 12.