Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

286

NYÖGÉR ANTAL.

dóknak oly szigorúan megtiltotta 1 azt a pogányoknál lénye- ges tiszteletmóddá vált szokást, amelynél fogva ezek a bér- kekbe, hegyek tetejére emelték oltáraikat. Nagy volt ugyanis a veszedelem, hogy az annyira ingadozó zsidók a pogány- ságba sülyednek, ha oltáraikat odaviszik az oly helyekre, amilyeneken a bálványozó szomszédok űzték szánalmas és kárhozatos babonáikat. Ezért őrködtek oly szorgosan a pró- féták, mint az Úr követjei afölött, hogy a határozott isteni parancsot betartsák a zsidók, és ezért dörögtek oly kémé- nyen a magasokra és a berkekbe állított oltárok ellen.

Az ó'soltárok építménye és alakja.

Az oltár oly régi mint az ember. E valóság már maga- ban véve elegendőképen fölvilágosíthat arról, hogy milyen volt a legősibb kor embereinek oltára. A Teremtés könyve időrendi egymásutánban írja le az emberiség fokozatos fej- lődését, és csak a negyedik fejezet végén szól arról, hogy az emberek kezdtek sátorokban lakni és megismerték a réz és vas hasznát, ezt akkor említi, amidőn Káinnak hatodik nemzedékét, Tubalkaint nevezi meg; míg az áldozatról már e fejezet elején szól, sőt még a paradicsom ajtaján belül levő Adám napjairól is jelzi annak megléteiét, amiből önként következik az, hogy ugyanakkoron meg volt már az oltár is. Keressük azt, hogy milyen volt az első, második, szóval az emberek kezdetleges ősoltára ? Keressük azt, hogy miből épült ez? E kérdésre leíró kifejezettséggel feleletet a Szent- könyv első lapjai nem adnak. De ad más, azok a körűimé- nyék, amelyek között a legelső időkben élt az ember.

Legelőször Noé történeténél említi a Szentkönyv az oltár nevet s Noénak hithűsége kezeskedik arról, hogy ő az atyáitól nyert pátriárkái hagyományt sértetlenül megőrizte mindabban, ami az istenitiszteletet illeti. Az ő oltára nyújt fölvilágosítást arról, hogy milyen volt a vízözön előtt élt jámborok oltára. Noé építette oltárát, tehát a földtől maga1 Exod. 34., 13. Deut. 7, 5. 12, 2. 16, 21.