Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
284 IÍYÖGÉR ANTAL. kősziklán Efrában, ahol az Úr angyala megjelent neki;1 Manue, Sámson atyja, ki Dánban, a mezőn, egy sziklakövön állított föl oltárt, ahol az Úr angyala jelent meg neki és üzenetet hozott feleségének, hogy hosszas magtalanság után fia születik;2 Dávid a Jebuzi Arue szérűjén, hol az öldöklő angyalt meglátta; Illés a Kármel hegyén emelt oltárt, amikor ugyanis a rendkívüli körülmények tették ezt szükségessé. Mikor a nemzetek szétoszlottak, még mindnyájan magukkal vitték az őskinyilatkoztatást, de saját rossz- indulatjaik miatt hamar elhomályosodott ez bennök, úgy, hogy alig egy-kót csillám maradt meg nálok az igaz hit fényéből. Az igaz vallásnak drága aranya szétporladozott s a babonának, meg az azzal járó testiségnek sűrű iszapja öntötte el az előbb oly drága és tiszta kincsekkel gazdagon bővelkedő emberi lelket és szivet. Ama kevés között, amit a pogányságba sülyedt népek az őstörvényekből, kinyilatkoztatásból maguknak meg'tar- tottak, egyik volt az oltár tisztelete és az a kiváló gond, amelylyel annak a helyét megválasztották. A legrégibb pogány népeknél mindenütt feltűnő ama törekvés, hogy oltáraikat mindig oly helyeken iparkodtak fölállítani,3 ahol magukhoz közelben levőknek hitték az ő képzelt isteneiket. Ezért választották legelső sorban a hegyek magasait, az erdők sűrű mélyét, hogy így bálványisteneik képzelt lakó- helyéhez minél közelebb juthassanak. A rómaiak és görögök azt hívén, hogy az égben, a földön és a föld alatt külön istenségek uralkodnak, oltáraikat is eszerint készítették. A magasba az égi, a földre a földi, a gödrökbe pedig az alvilági isteneknek szánt áldozattételek számára helyezték oltáraikat. A vizek isteneit a tenger, folyók és patakok mellett emelt oltárokon tisztelték. Minthogy az égi istene- két tartották a legfőbbeknek, azért is azt az áldozati helyet, amelyet a különféle vallásos cselekményeiknél készí- tettek, egyáltalán attól az alkotmánytól nevezték el, amelyet ■ Bírák K. 6, 24. 8 Bírák 12, 14. 20. 3 Kir. III. k. 24. 25.
