Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Nyőgér Antal: Az oltár
272 NYÖGÉR ANTAL. annak, amivel az értelmes teremtmény természete szerint a végtelen Teremtőnek tartozik; tehát tartozás, elidegenítés, adósság, a felsőbb természeti rend megsértése, amely fölött az örök Isten a maga végtelen valósága szerint őrködik. Az értelem az ő természetes világosságánál fogva belátja, hogy ezt az adósságot vissza kell fizetni, az elidegenítettet vissza kell adni, ezt az igazság természetes ösztöne érezteti. Az értelem azt is belátja, hogy aki, Istennel dacolva, meg- sértette a felsőbb természeti rendet, ugyanannak kell azt, még pedig a magáéból, helyre is hozni, s mindaddig gyöt- rődnie a helyrehozatal fáradalmaiban, míg csak teljesen jóvá nem teszi a sérelmet. Isten végtelen fölség, hogyan tesz a véges teremtmény ezzel a Végtelennel szemben elköve- tett sérelemért eleget? mikor rój ja le adósságát? Soha. Ha soha, úgy akkor rajta is marad mindig a bűnsúly, ami örökre elszakítja őt vágyai célpontjától, elvész, meghal a halálok halálával. 0, ettől iszonyodik a végtelen, az örök boldogság vágyát a természettől magában hordó ember! Ennél sokkal kisebb a testi elpusztulás, de föntartás ősz- főnénél fogva ettől is retteg az ember, pedig mint bűnös, mint az Isten ellen lázadó ezt is rögtön megérdemelné. Hogy tehát mindezektől megmeneküljön, az Isten végtelen jóságához folyamodva, maga helyett az elégtételre helyettesítőt keres, amely által kiengesztelje az Istent és elfordítsa magáról a reá zúduló bünhődést. E tudatra mindjárt akkor jött az ember, amikor az első bűnt elkövette, meglátszik ez az abból a mentegetődzéstől, amelylyel Adám Évát, Éva a kígyót iparkodott odatolni az Isten elé mint bűn okozót. A boldogság vágya, az igazság ösztöne szerint termé- szetesen érzi az ember azt a szükséget, hogy vétkéért helyettesítőt ajánljon föl maga helyett az Istennek, olyan helyettesítőt, amely, legalább külsőleg, ki is fejezi azt a sor- sót, amely bűne miatt ő reá várakozik vala. 0 reá a pusztulás várna, tehát oly tárgyakat keres ki helyettesítőül, amelyek- ben élet vagyon, amelyeket fölhasználhatna az ő neki sajátos céljaira, de ezeket elszakítja magától, lemond rólok és az
