Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nyőgér Antal: Az oltár

AZ OLTÁR. 1

Az oltár természeti alapja.

H

jz ember, úgy amint van, természeti valósága szerint I érzi magasabbra hivatott voltát. Az embert terme- ׳ szetónek elrendezettsége, még ha magára hagyatott volna is, egyenest utalja egy legfőbb és értelmes lényre, akitől kezdődött, s akitől függnie kell. Az ember szivének legbelsőbb mélyébe van vésve az Isten létének érzete. Ez érzet szükségszerüleg követeli, hogy e legfőbb lény előtt meghajoljon, hogy ez iránt egész valójában hódolattal adózzék. Ettől a kötelemtől függetleníteni nem tudhatja magát az ember soha, azt megteheti ugyan, hogy káromló nyelvvel ellene mond, cselekedhetik oly módon, hogy tettei olyanok, amikkel egyenest megtagadja az Istent; ámde az ilyen embernek meg a belsejében ott ül az el nem hallgat- tatható vád, amely az ő viselkedésének e módját, mint kárhozatost elitéli. A Teremtőtől beoltott ez érzet, a fölzúduló lelkiismeret szava tesz tanúbizonyságot amellett, hogy az ember természete szerint eltagadhatatlanul vallásos lény.

Az embert e veleszületett vallásos érzete kötelessé- gekre ösztönzi. Kötelességekre az Isten iránt egész valójában; mert önmagában érzi az ember a megfoghatatlan Isten 1

1 Győregyházmegye 1899. évi irodalmi pályázatán első díjat

. nyert.

18*