Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 255 Azért igyekeztem . . . futni, hogy be ne teljesedjék, amitől féltem. Földemen: Palesztinában. Ninive megmaradása annyira zokon esett Jónásnak, hogy nemcsak panaszra fakad, hanem még a halált is óhajtja. 3. v. Most tehát, Uram! vedd él, kérlek, telkemet tőlem; mert jobb nekem a hálál, mint az élet. Jobb nékem a halál, mint az élet: jobb nekem meg- halnom, mint élnem. Mivel az eredmény más lett, mint amit remélt és így várakozásában csalódott, az élet nagyon fájdalmasnak és terhesnek látszik neki. Kétségtelen, hogy úgy a niniveiek megszabadulása miatt érzett bánat és szomorúság, mint a halál óhajtása is Jónás részéről nem volt helyes. Ezért méltán veti a próféta szemére sz. Cyrill kicsinyhitűségét, »amely veszedelmes dolog és szenthez nem illik«. De ha nem menthető is teljesen, hibáját mégis enyhébben kell elbírálnunk heves és hirtelen természete miatt. Mert futása, Istennek Ninivével szemben gyakorolt könyörületessége felett kifejezett nemtetszése, majd a borostyán elszáradása miatt való szomorúsága és még nagyobb haragja azt mutatja, hogy Jónás próféta a sanguinicus emberek közé tartozott, »talium autem hominum est, sicuti facilius efferuntur et ad immodicam laetitiam proni sunt, ita eventu contrario nimium dejici et statim in desperationem agi, quia quaecunque illis adversantur, nimia judicii exaggeratione et immoderatione quadam percipere solent«. (Knab.).1 4. v. Es mondá az Ur: Véled-e, hogy méltán haragszol ? Véled-e? Isten szelíden figyelmezteti a prófétát, hogy mily oktalan a haragja; de nem az Úr mond fölötte ítéle1 Corn, a Lap. (Comm, in IV. 1.) szerint: Optat Jonas rem justam, unde non peccat mortaliter: optat enim, ut Ninivitae ob peccata praeterita puniantur utque sententia Dei in eos lata non revocetur, esto poeniteant, sic enim judex latronem ob furta suspendit, esto eum poeniteat. Sed quia id optat indiscreto zelo et vano fine, nimirum ut honori suo consulat cum tanto Ninivitarum damno, peccat venialiter.