Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

252

PR. HÁM ANTAL.

Célja tehát valamint a böjtnek, úgy ennek is az volt, hogy az általános szomorúság mélyebb nyomokat vésvén szíveikbe. Istent annál könnyebben kiengeszteljék (Theophylact.). Ennek elérésére parancsolta meg a király azt is, hogy kiáltsanak az Úrhoz erősen, necsak az emberek, hanem az állatok is, mert úgy hitte, hogy az emberek könyörgése és az állatok kiáltása együttvéve hamarabb talál meghallgattatást Istennél..

Térjen meg kiki . . . minden ember. A parancsnak ez a része csak a lakosokra vonatkozik, mert az állatok vét- kezni nem tudván, erkölcsileg meg sem javulhatnak.

Gonosz útjáról és a rossz cselekedetből. Kaulen szerint ezekből a szavakból két oly vétekre lehet következtetni, mely Ninivében kiváltképen uralkodott: a szemérmetlen- sógre és az igazságtalanságra; mert gonosz út alatt a Szent- írás rendszerint a szemérem elleni bűnöket érti, a םמה pedig igazságtalanul elvett dolgot jelent, átvitt értelemben az igazságtalanság azon cselekményeit, melyeket az ember kézzel követ el, pl. lopás, gyilkosság stb. Azért mondja az ilyen cselekedetekről a Szentírás, hogy azok az elkövetők kezeiben vannak.

A böjttel és a bűnöktől való tartózkodással remélni lehet, mondja a parancs, hogy az Isten is kiengesztelödik.

9. v. Ki tudja, talán hozzánk fordul és megkegyelmez az Isten; és eltér az ö haragjának búsulásától és nem veszünk el?

Ki tudja ? nem a kétkedés és bizonytalanság (Grotius, Bosenm.), hanem a remény kérdése, melyet a király azért használ, hogy alattvalóiban is felébreszsze a reményt, hogy Isten megbocsát, ha igaz és mély bűnbánatot tartanak, és elengedi a büntetést.

Eltér haragjának búsulásától, héb. 1בעיו ןודהמ פא, Vulg. et revertatur a furore irae suae. ןרדח (hév, harag) ףא tolda- lékkai igen nagy, ádáz, vad harag (Exod. XXXII. 12., Num. XXV. 4., Deut. XIII. 18.). Értelme tehát: eltér az Ö igen nagy haragjától, azaz lecsillapszik nagy haragja. A Szent- írás gyakran beszél Istennek a haragjáról, mely a teremt- menyekkel szemben nem más, mint az isteni igazságosság nyilvánulása.