Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

242

DE. HÁM ANTAL.

Értelemben ez a vers egyezik a megelőzővel, csakhogy a gondolat nyomatékosabban fejeztetik ki.

A hegyek feneke a tenger legmélyebb része, amelyből emelkednek ki látszat szerint a hegyek. Oly mélyre sülyedt tehát a próféta, hogy emberi erővel szabadulnia lehetetlen volt; azért mondja tovább: a föld zárai összecsukódtak felettem, azaz a tenger hullámai összecsaptak felettem és miként a zár meggátolja a házba juthatást, ép úgy a hűl- lámok is megakadályozták, hogy a szárazföldre menekül- hessen (Keil).

Mindörökké kiegészítendő ezzel: a mint ők gondolták, mert a zárak személyesítve vannak (Schegg); de jobb: amint ón hittem, mert a helyzetnek, amelybe Jónás jutott, okve- tétlenül azt a benyomást kellett rá tennie, hogy abból többé ki nem szabadul.

Fölemelted a romláshói lelkemet, mások szerint fölemeled (sublevabis Vulg.). De a perfectum ép úgy alkalmaztatik itt, mint a 3. versben; nem a jövőre, hanem a múltra és a jelenre vonatkozik. A romlásból heb. תחש, romlás, pusztítás, árok, verem. Ez utóbbi értelem megfelelőbb: fölemelted, kiszabadítottad életemet abból a veszedelmes helyzetből, ahol csak a romlás és az enyészet állt előttem (27. zs. 4. »Kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közöl«). Annak a biztos és tántoríthatatlan meggyőződésnek kifejezése ez, hogy mostani helyzetében életét nem veszíti el.

En Uram Istenem! »Blandientis affectus est, mondja sz. Jeromos, quod communem Deum omnium beneficii magni- tudine suum et quasi proprium senserit Deum.«

8. v. Mikor szorongott bennem az én lelkem, megemlé- keztem az Úrról; hogy hozzád jusson imádságom a te szent templomodba.

Mikor szorongott: mikor annyi veszedelemtől körül- vétetve, minden emberi segítségtől távol, iszonyú aggodalom fogott el, megemlékeztem az Úrról: imádságommal az Úrhoz fordultam segítségért, megemlékezvén róla, hogy az Ür irgalmas és könyörületes.

Hogy hozzád jusson... héb. אובתו és hozzád jutott, meg