Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve

240

DR. HÁM ANTAL.

A polcol gyomra közelebbi meghatározása a vers első felében említett szorongásnak. Mit kell a »pokol gyomra« alatt értenünk, különbözők a vélemények. Azok szerint, akik úgy vélik, hogy Jónás ezt az imát bár nem így, amint most leírva találjuk, hanem csak tartalmilag, akkor mondta el lélekben, mikor a tenger hullámai összecsaptak felette, a pokol gyomra a tenger mélyét jelenti (Schegg). De ennek ellene mond a szöveg, mely azt állítja, hogy Jónás a hal gyomrából imádkozott. Ezért sz. Jeromos a hal gyomrára magyarázza. Helyesebbnek látszik Keil nézete, hogy a pokol gyomra csak költői kép a halálos veszedelem kifejezésére, melybe a próféta az által jutott, hogy a tengerbe vetették és hogy a hal elnyelte. Mindkét körülmény kétségtelenül halált- hozó volt Jónásra nézve s alkalmas arra, hogy szívét bűn- bánattal töltse el s Istenhez fordítsa. A pokol gyomrának tehát értelemben legjobban megfelel a »halál torka« kifejezés.

Rémül etcs helyzetét a próféta még körülményesebben lefesti a következő versben.

4. v. Bevetettél engem a mélységbe, a tenger kebelébe és a víz körülvett engem; örvényeid és habjaid mind átmentek fölöttem.

Bevetettél. Bár közvetetlenül a hajósok vetették Jónást a tengerbe, a próféta mégis Istennek tulajdonítja a hajósok cselekedetét, mivel az O akaratát ismerte fel benne, mely- nek a hajósok csak eszközei voltak.

A tenger kebelébe fokozása a mélységnek. Tenger helyett a héberben tengerek םימי áll a határtalanság, végnélküliség kifejezésére (Oesen.-Böd. Hebr. Gr. §. 106. n. 2. a): a vég- télén tenger mélyébe.

A víz körülvett engem. Víz helyett a héber szöveg יהנ folyó-1 használ. A tengert gyakran nevezik a régi írók folyó- nak az áramlásról, mely a legrégibb korban sem volt ismeretlen.

5. v. És én így szólék: Elvettettem szemeid elöl, mind- azáltal ismét meglátom a te szent templomodat.

Ezekben a szavakban a büntetés egész nagyságának átérzése van kifejezve: azt hittem, mondja Jónás, hogy