Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nitsch Árpád János: A papnevelés reformja és az új Pázmáneum

Séta napokon, kedden, csütörtökön, pénteken a dél- előtt a hétköznapok rendje szerint, a délután mint csütör- tökön.

Befejezésnek ideírom, hogy Széchényi gr. rector az. új intézetet a kor követelményeihez mérte. Nagy szó és- méltó, hogy ezen gondolkozzunk. Sok mindenféle jut eszembe. Múlt, jelen, jövő. Ma már úgy vagyunk, hogy félő, — mit hoz a jövő ? A pogányság, paganismus a pagus szótól veszi eredetét és oda vezethető vissza, hogy e val- lás tisztán a vidékre, falúra szorítkozik, a nagy város lehet nem érinti. Modern kifejezésekkel élve azt mondanámr hogy a köznép, a parasztság, vagy talán a nyárspolgár vallása, a müveit embert nem éri. Nos, — messze van-e a kereszténység, talán inkább azt mondjam: a katholicizmus attól, hogy ily értelemben pogányságnak nevezzük? Mész- sze ? . . . Hála Istennek, még igen. De rohamosan halad felé- nagyon gyors lépésekkel és — és . . . ki lát a jövőbe ?׳ Tény, hogy a művelt elem mind jobban idegenedik a templomtól, látjuk azt különösen a nagyobb városokban. A vidéken, a falun, óh, ott még buzgó, jámbor a nép ; az. a falusi pap nem is végez oly igen nagy missiót — ha csakis a parasztot nézzük, — hisz a vadrózsát ügyes kéz. oly könnyen tudja beojtani és ha gyöngéd a kertész, nem kell félni, hogy a fagyos szél egyhamar elöli a már kifakadt rügyeket. De a müveit elem, az a nagyközönség,, melynek soraiból mint a sáska, úgy támad a sok antikrisz- tus, az szorul igazán apostolokra, azt kell visszahódítani Jézus zászlaja alá. Ne küldjön a magyar Afrikába hittéri- tőket, maga szorul ilyenekre legjobban. A XX. század papjának missiója ily irányba van terelve, a szemináriumok főfeladata pedig most már ez irányt ápolni, ez irányhoz az eszközöket megtalálni és sikeresen fölhasználni. A Páz- mányintózet útmutató, — »ecce aqua: quid prohibet nos■ baptizari?« Act. 8, 36.

Bécs.

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 189׳

Nitsch Árpád János.