Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Nitsch Árpád János: A papnevelés reformja és az új Pázmáneum

176

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

kivonata úgy az általános rész (a szöveg története = eredeti szövegkéziratok, fordítások), mint az egyes könyvek különös bevezetésének kivonata, és bő exegetikus jegyzetek, kellő tekintettel a bibliai történetre, földrajz, régiségtanra stb., valamint a dogmatikára és morálisra.

Ezen tényállás és összehasonlításból a következtetést levonni könnyű. Bár minél hamarabb lenne nékünk is ilyen bibliafordításunk ilyen két kiadásban . . .

Temesvár. Dk. Kováts Sándor.

A PAPNEVELÉS REFOBMJA ÉS AZ ÚJ PÁZMÁNEUM.

ét év előtt sokat foglalkoztak Magyarországon a bécsi Pázmányintézettel. Miért ? Az intézet rectora, gr. Széchényi Miklós egy fontos és az intézet történe- tében korszakot jelölő eszme megvalósításán kezdett fára- dozni, talán azon közlemények hatása alatt, melyek a Hit- tudományi Folyóirat hasábjain láttak napvilágot. Az eszme: adjunk új épületet a Pázmáneumnak, új, szabadabb, hatal- masabb teret a nemes munkának, jobb, tökéletesebb eszközöket a papnevelésnek. Csodálatos! Máskor tárt karokkal kapunk minden után, ami újság, rettenetes lelkesedéssel fogadunk mindent, mi eredeti, — most nem úgy lett. A skepticismus föltolta hatalmas zöld pápaszemét orrára, gyanús pillan- tásaival méregette a zsenge eszmét, »nagyon alapos« aggó- dalmaival fojtogatta a nemes törekvést, nagyokat rázva hosszú copfján, végre is a buzgó hazafi köntösében keresett nehézségeket és mert nem talált, nos — végre is elhall- gatott. Most két év múltán eszünkbe jutnak mindazon ellen- vetések, melyek Széchényi eszméjére zúdultak annak idején. Illetékes és nem illetékes körök beszéltek róla, újságokban hasábok jelentek meg e tárgyról, végre is abban állapodtak meg — természetesen, kiket ez semmiképen meg nem illetett —, hogy haza kell hozni a Pázmáneumot. Hát csak ott maradt az, hova eredetileg a magyar egyház legnagyobb emberének, Pázmány Péternek bölcsesége és akarata helyezte,