Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
136 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. ségre (azok helyett, akik a nélkül haltak el), értik a: bapti- sári pro mortuis-t, vagyis szigorúan grammatico-litteralis sensus mellett vannak. Az egyedüli nehézség, úgymond Bisping, amit ez értelmezés ellen felhozhatni (amint való- ban Estius egyedül ezt hozza fel ellene), az, hogy hihefet- len, miszerint sz. Pál egy téves és babonás szokásból érvel- jen, mert ezzel quasi jóvá hagyja azt. Ámde másutt is, I. kor., X. 4. kk., megjegyzés nélkül közöl olyasmit, amit nem helyesel, v. ö. I. kor., XIY. 34. Ámde az apostol, feltéve, hogy Korinthusban is voltak ilyenek: szándékosan választotta ezt az ad hominem érvet, rámutat saját következet!ensé- geikre, mert ellenmondásba keverednek önmagukkal. Külön- ben indirecte benfoglaltatik a helytelenítés a harmadik személy használatában, qui baptisantur pro mortuis, mert különben azt mondta volna (?): qui baptisamur pro mór- tuis. Ez azonban gyenge érv, mert a 6. és 9. értelmezés esetében is érvényesíthető. Tárkányi jegyzetei e helyhez igen helyesen a 6. értei- mezeshez csatlakozik, helyes azért, mert a dogmatikusok általában ez értelmezés mellett foglalnak állást és e helyet a földi viaskodó és a tisztító tűzbeli szenvedő egyház közti viszony tárgyalásánál szentírási érv gyanánt szók- ták idézni. Azonfelül ez értelmezés igazolható, mert ha egyáltalán előfordul a baptisari szó szenvedni értelemben, amint hogy előfordul, akkor itt is lehet ez a jelentősége. Igaz, hogy a szavak eredeti, tulajdonképeni értelméhez kell ragaszkodni az exegesisben, mindaddig, míg csak nyomós okok nem kényszerítnek attól eltérni és a képletes érte- lemre áttérni, ezért ragaszkodik Bisping stb. a szigorúan grammatico-litteralis értelemhez. Azonban e helyen a szöveg- összefüggés mellettünk és ő ellenük bizonyít, mert a követ- kezőkben is szenvedésről beszól, saját szenvedéseiről. 30. kk., ut quid et nos periclitamur omni hora? quotidie morior ... si ad bestias pugnavi Ephesi, quid mihi prodest si mortui non resurgunt? (si ita est) Manducemas et bibamus, cras enim moriemur. Es ami fő, az is kötőszóval fűzi az elő- zőkhöz, ut quid et nos periclitamur omni hora ?
