Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

118

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

promptus est, caro autem infirma, vagy pedig az ész homá- lyát, gyengeségét valláserkölcsi belátás dolgában, Gal. IV.

13., I. Cor. III. 1-3. stb.

Mennyire igaz ez értelmezése ezen szóhasználatnak, fényesen igazolja Hebr. V. 7., Rom. VIII. 3., ahol Krisztus megaláztatásának ideje »Dies carnis«, i. e. passibilitatisnak neveztetik, ami szintén az áteredő bűn következménye, és Krisztus emberségéről e tekintetben mondja: in similitudi- nem carnis peccati, t. i. az áteredő bűn minden követkéz- menyét felvette, osztja Krisztus embersége is, kivéve ame- lyek isteni természetével absolute össze nem férnek, minő a bűn. Ez a test a, caro jelentősége. — A lelki ember, a megújult ember, de tudjuk, hogy a megigazult emberben sem szűnik meg az áteredő bűn minden következménye, amíg a földön ól, mindezek teljesen csak a túlvilágon szün- nek meg az üdvözültekben, azért az üdvözöltek neveztetnek lelki embernek tökéletes értelemben, nemcsak lelkök, de testök szerint is, mert az áteredő bűn minden következménye megszűnt (passibilitas corporis et mortalitas corporis), a testi szenvedés és halandóság is így, I. Cor. XV. 44. 49., seminatur corpus animale, sürget corpus spirituale.

Jóllehet Tárkányi, illetőleg Allioli jegyzetei épen e részben (az apostolok, főkép sz. Pál levelei) még a legjob- bak, mégsem teljesen kielégítők, amit a felhozott példák, úgy vélem, eléggé igazolnak. Jó lenne t. i. az ily specialis és sz. Pálnál gyakori kifejezéseket, minők: homo inter- nus-externus, homo carnalis-spiritualis, egyik, talán az első főhelyen jól megmagyarázni, amelyet azután a többi helye- ken csak in specie alkalmazni kell. A főmagyarázó hely azonban alapos dogmatikai érzékkel adassék.

*

Az előző példában egy egész eszmekört, t. i. a biblia lélektana, illetőleg embertana körébe vágó összes fontosabb kifejezések szóhasználatát vettük vizsgálat alá. Válaszszunk most harmadik példának ismét egyetlen egy szót, baptismusr amely a dogmatikában fontos műszó, terminus technikus.