Hittudományi Folyóirat 12. (1901)

Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról

112

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

dították az eredeti szöveg בל szavát, amiből világos, hogy jobban tudtak görögül, mint az újszövetségi sz. írók. Innen van, hogy nemcsak sz. Lukácsnál, de sz. Máté és Márknál is, hogy ha ószövetségi helyet idéznek (a LXX szerint), akkor, de csakis akkor a öiavoícc és nem a xagSía szót hasz- nálják, pl. Mát. XXII. 37., et in tota mente tua, Tárk. teljes elmédből. Hasonló helyek Márk. XII. 30., Luk. X. 27. — Ellenben sz. Pál önállóan is helyesen használja a Siavoía szót és pedig többször, így Eph. I. 18., IV. 18., II. 3., Col.

I. 21., Hebr. VIII. 10., X. 16., sz. Lukács egyszer a y.agSía- val összekötve I. 51., menta cordis sui, Siavoía xaoSíag uvtwv. — Más sz. íróknál ritkán szerepel a Siavoía, pl. I. Petr. I. 13.,

II. Petr. III. 1., I. Joan. V. 20. Hasonlókép ovveot-Q = intelli- gentia, csupán Lukácsnál II. 47. és sz. Pálnál I. Cor. I.

19. stb.

Előfordul továbbá a gondolatok jelzésére SiaXoyiöyot; is Mát. XV. 19., Márk. VII. 21., Luk. II. 35., V. 22., VI. 8., IX. 46. kk., XXIV. 38., Rom. I. 21., XIV. 1., I. Cor. III.

20., Jac. II. 9. Ez a kifejezés is elég görögös, azért, amint látjuk, ez ismét legtöbbet sz. Lukács- és sz. Pálnál fordul elő. — Szerepel még a gondolatok jelzésére Siavoyua Luk.

XI. 17., emvoía Act. VIII. 22. és sz. Pálnál voijtta II. Cor.

II. 11., X. 5., v. ö. III. 14., IV. 4., u. o. és Phil. IV. 7.

Hasonlókép sohasem használják az újszövetségi sz. írók az ószokoskodás, bizonyítás jelzésére az illető görög termi- nus technikus-okát. Epúgy a magyarázás kifejezésére nincs szavuk, hanem a kinyitni: aperire: חתפ igével jelezik, pl. Luk. XXIV. 32., dum aperiret nobis scripturas, Tárk. midőn megfejtette (?) nekünk az írásokat, v. ö. Luk. XXIV. 45., tunc aperuit illis sensum, ut intelligerent scripturas, Tárk. megnyitó elméjüket, hogy értsék az írásokat. Továbbá meg- értetni valakivel valamit, efficere, ut aliquis aliquid compre- hendat, intelligat = aperire cor ejus, pl. Act. XVI. 14., cujus Dominus aperuit cor intendere his etc., Tárk. kinek az Ur megnyitó szívót (?). — Hasonlókép ez emlékezet kifejezésére ily körülírással élnek: ponere, conservare in corde, pl. Luk.

II. 51., at mater ejus conservabat omnia verba haec in corde