Hittudományi Folyóirat 12. (1901)
Dr. Hám Antal: Jónás próféta könyve
8 DR. HÍM ANTAL. Schlier 1 (II. Jeroboám és Menahem) 824—761. Sz. Ágoston,1 2 sz. Jeromos,3 Sanctius4 (Uziás) ............................................. 809—757. Kaulen5 6 ............................................. 800 előtt. Mindezek a IV. Kir. XIV. 25. versében található adatra támaszkodnak, mely így szól: »0 állította vissza Izrael határait Émat bemenetétől a puszta tengeréig, Izrael Ura Istenének beszéde szerint, melyet szól ít az ö szolgája által. Amati fia, Jónás próféta által, lei Geiböl vala, mely Of erben vagyon.« A Szentírásnak ez a nyilatkozata nem határozza ugyan meg szorosan a jövendölés idejét, de belőle nyilvánvaló, hogy a prófétának ez a jövendölése korábbi, mintsem Izrael visszafoglalta elvesztett területeit.5 Csak az a kérdés, hogy mennyivel előbb jövendölte ezt meg Jónás ? A legtöbb magyarázó azt tartja, hogy e jövendölés magának II. Jeroboámnak szólt és adatott, a miből követ- kezik, hogy alig választja el valami kicsiny időköz a jövendölést II. ,Jeroboám diadalmas hadjárataitól, melyek a legnagyobb valószínűség szerint uralkodásának első 15 esztendejében megtörténtek,7 s mivel a ninivei út II. Jero- boám uralkodásának utolsó éveibe esik, jogosan állíthatni, hogy a próféta működése II. Jeroboám uralkodását tölti ki. Csakhogy épen az a nem biztos, hogy Jónás II. Jero- boámnak mondta meg a boldog jövőt. A Királyok könyvé- nek említett szavaiból ez nem következik és bármit állít is 1 Schlier, Die zwölf kl. Propheten. Stuttgart. 1861. 107. k. 1. 2 Sz. Ágoston, De civitate Dei. L. XVIII c. 27. (Migne XLI. 583.). 3 Sz. Jeromos, Comm in Os. I. I. et Praef. in Jon. cit., ahoi a zsidók véleményére hivatkozik. * Sanctius, Comm. in. IV. Reg. XIV. 25. (Migne Sc. S. Curs. C. XI. 358.). Uziásnak uralkodása Judában megfelel Izraelben II. Jero- boám uralmának 14. évétől kezdve az interregnum, Zakariás, Sellum, Menahem, Faceia és Facé (2 év) idejének. 6 Kaulen Librum Jonae prophetae exposuit. Moguntiae. 1862. 5.1. s Kaulen i. m. 5. 1. 1 MaspeVo. Hist. anc. des peuples de l’Orient. 5. Ed. Paris. 1893. 393. 1.
