Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Hám Antal: Az érseki pallium
86 DR. HÁM ANTAL. átadásával történik. Annak a szertartásnak is, mely a pal- lium megáldásával és őrzésével össze van kötve, csak az a czélja, hogy az érsekek, prímások és pátriárkák megismer- jék, hogy az ő nagyobb hatalmuk sz. Péter hatalmából ered. Ebben rejlik tehát ama kifejezés dogmaticus alapja.1 A Glossa szerint a de corpore beati Petri sumptum kifejezés szertaxtásos eredetű. Létrejöttét annak köszönheti, hogy a kész palliumokat sz. Péter oltárára tették, itt szén- telte be és áldotta meg a pápa, s innen kapta az érsek, ha jelen volt, távollétében pedig az ő procuratora.1 2 3 Tényleg ennek a felfogásnak kedvez a pallium megáldási imája is, melyben a megáldó így könyörög: »Deus, Pastor aeterne animarum . . . effunde per ministerium nostrum super haec Pallia de Beatorum Apostolorum Principum altari sumpta copiosam benedictionis et sanctificationis tuae gratiam . . .«,8 de ez már az újabb időre vonatkozik. Mások a Glossánál még régibb időre mennek vissza s az idézett kifejezést abból magyarázzák, hogy a palliumo- kát hajdan sz. Péter koporsójára tették. A pallium meg- áldásáról szóló legrégibb szabályok ugyanis azt rendelték, hogy a megáldott palliumok sz. Péter confessiójában az apostolok fejedelmének koporsójára bocsáttassanak le s rajta nyugodjanak egy egész éjjelen keresztül.4 * * * Ez tehát az emlí- tett kifejezésnek az alapja, itt kell keresni eredetet. Ez utóbbi a leghelyesebb nézet. Más kérdés, hogy mi adott okot ennek a szokásnak a behozatalára. Erre a fentebb említett második nézettel vála1 Santi-Leitner Praelectiones cit. I. p. 98. n. 5. 2 Glossa in c. Significasti cit.; Ferraris i. m. s. v. Archiepi- scopus. Art. III. n. 2.; Devoti Instit. Can. Ed. 4. Venetiis. 1827. T. I. §. 42. p. 209. 3 Bened. XIV. Const. Berum Fed. cit. (Bull. Tom. II. p. 295.). 4 Christoph. Marcell. Sacrarum Cerimoniarum L. I. Sect. 10. c. 5. Per canonicos basilicae ponuntur (pallia) super corpore Petri et Pauli Apostolorum sub altari majore, ubi factis de more vigiliis, illa per noctem dimittuntur, deinde restituunt subdiconis, qui in loco honesto ea conservant. — Idézve XIV. Benedek Rer. Eccl. kezdetű constitutiójában. (Bull. Tom. II. p. 294.).
