Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

680 KUDORA JÁNOS.

ségére hasznosnak, előtted kedvesnek ismerek, sőt amit magam is kivánva igyekeztem teljesíteni«.1

Ha ezen mély alázatosságot tanúsító beismerés és foganatos jó szándékot felindító elhatározás után, a szobor mellett levő oltár lépcsőin, Pázmánynyal fohászkodnak Istenhez : »Istent alázatosan kérem, hogy tegye gyümölcsössé a hívek lelkében . . . tanításomat«.2

Akkor nehéz munkával egybekötött fáradozásaikra jó lélekkel várhatják Pázmány Péter áldomását: »Párad- Ságomnak egyéb jutalmát nem kívánom sz. Felségedtől, hanem amit kedves szolgád, sz. Ágoston kívánt: valamit magad kívül akarsz adni, bár mind elvedd, csak magadat add nekem. És minthogy szólani kezdettem előtted Uram, noha por és hamu vagyok, még egy könyörgésemet bocsásd kegyelmes füleidhez . . . Adj te méltatlan szolgádnak oly áldomást, hogy akik az ón munkámat, a te ajándékodat, az anyaszentegyház tárházából vett igazságokat olvassák: tisz- tuljon értelmük sötétsége az igaz hit ismeretire, lágyuljon szivük keménysége penitenciára, gerjedjen lelkűk hideg- sége szerelmedre; hogy minden tévelygések sötétségéből, minden bűnök veszedelméből kifeselvén, híven szolgáljanak felségednek. Ha sok amit tőled kérek Uram, ottan csak azzal áldd meg méltatlan szolgád fáradságát, hogy bárcsak egy bűnös ember térésére, egy lélek üdvösségére legyen segítő tanításom. Fáradságomnak fényes jutalma leszen, ha a Krisztus vérével megváltott lelkek közül csak egynek üdvösségére segítő eszköz leszen írásom«.3

Az isteni malaszt és a magyar egyházi szónokok buzgó és avatott együttműködése után teljesedni fog a magyar nép hő óhajtása, Pázmány Péter utolsó imája és a jó Isten akarata.

Hont-Visk.

1 Pázmány Péter. Elöljáró beszéd.

־ I. h.

8 I. b. vége.

Kudoea János.