Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÄZI SZÓNOKOK.

663

vigassággal fogadta az Isten népe azokat, kik csak gyarló és halandó ellenségtől, csak földi és rövid ideig tartó fogság- tói. csak múlandó gyalázattól, ínségtől szabadították nem- zetöket: vájjon minómű vígassággal, micsoda énekkel méltó nekünk fogadnunk a mi szabadítónkat, ki nem Góliátot . . . hanem az ördögöt, halált, örök kárhozatot megrontotta és szent halálával, mélységes sebeivel, felszabadította fogságunkat? Vájjon nem méltó-e, hogy sz. Dávid szavai, melyeket mai nap az anyaszentegyház minden isteni szolgálatiban szám nélkül énekel, ki ne szakadjanak szájunkból, hanem szün- télén kiáltsuk: Ez a nap, melyet az Ur szerzett, örven- dezzünk, jer vigadjunk e napon. Ez a nap, mely a Sámson meséjét megfejtette: mivel a telhetetlen halál torkából, gyomrából az igaz kenyér Krisztus, az erős fegyveres haj- lékából, a pokolból az édes Jézus kiadatott. Ez a nap, melyen a Noé bárkájából kiröpült galamb olajágat hozott, mivel a keresztfán kibocsájtott lelke Krisztusnak feltárna- dása után gyakori köszönetiben, pax vobis-nál, békességnél egyebet nem forgatott szájában«.1

Gyönyörűk Pázmány előterjesztései és szoros szervi kapcsolatban vannak magával a beszédtárgygyal, midőn az előterjesztést a szónoki anyagforrástan — topika — eszkö- zeinek igénybevételével készíti. »Mikor meggondolom kérész- telő Jánosnak tökéletes szentségét, fedhetlen ártatlanságát, sanyarú szent életét, nem győzöm csudálkozással a mai evangéliumban, hogy a tolvajok, gyilkosok, paráznák és egyéb gonosztevő latrok között sz. János fogva, tömlőében kötözve tartatott. Vájjon kicsoda akit fogva tartanak ? kitől vettetett fogságba ? miért rekesztetett tömlöcbe ? Aki fogva vagyon, keresztelő János; kinek fogantatása mag- tálán anyától, Gábriel angyal izenetéből lett, ki anyja méhében röpdösve hirdette Krisztust; születése sok csudák- kai fénylett és gyermekségétől fogva ház és ágy nélkül a pusztában lakott; kinek öltözete teveszőr . . . bort nem ivott, . . . sáska és vadméz eledele . . . Isten előtt oly nagy

1 Husvét napján I. préd.

49*