Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
658 KUDORA JÁNOS. a temetésre való szükséget megszerezné; másfelül a holt- testet keresztfán hagyni nem akarta, félvén, hogy a zsidók- tói gyalázatokkal ne rongáltassék, illetlen és éktelen helyre nevettetnék, az égi madaraktól ne szaggattatnék. Azért anyai szeretete arra izgatá, hogy a testnél maradjon; az éjszaká- nak félelme azt tanácsolta, hogy elmenjen. És nem kétlem, hogy az ártatlan Zsuzsanna szavaival felkiáltott: minden- felül Ínségben vagyok. Felséges Isten! ha a Mózes testét magad eltemeted, ha még a gyilkos Jezabel testét sem hagyád teme- tetlen, viselj gondot sz. Fiad testére, és ne szenvedjed, hogy a földnek Ura egy kis földet ne találjon temetésére«.1) Pázmány termékeny képzelő ereje, hatásos leíró képes- sége s gyönyörű irálya egymással versenyre kelve emeli ki a tárgyban szunynyadó megható elemet, mint az különösen ez utóbbi mutatványokon látszik. Hasonló szerencsével szövi beszédeibe a világtörténet s a szentek életének megható példáit. »Pomponius Atticus esküvéssel dicsekedett azzal, hogy kilencven esztendős anyjával soha meg nem békéllett, mert soha vele egybe nem veszett . . . Ezt cselekedte Aeneas, ki édes atyját tüzek és nyilak között vállán vitte ki Trója romlásábál. Ezt mivelte Cimon, ki dicséretes rabságra adta magát, hogy atyjának holttestét kiváltaná és tisztességes temetéssel takartatná.«2 »Azért asszonynépek, vegyétek tanácsomat, és meglátjátok, hegy nyertesek lesztek. Ha az uratok hara- gos, versengő, szitkozódó, ne öregbítsétek magatok keresztét; sárral ne mosogassátok rólatok a sárt; kiáltással, szitokkal ne gyújtsátok a tüzet, hanem cselekedjétek azt, mit ír sz. Ágoston, hogy cselekedett az ö anyja. Noha, úgymond, igen haragos volt az ő ura, de minden eszveszés nélkül oly békés- séggel tűrt, szenvedett, hogy se szóval, se cselekedettel soha urával nem ellenkezett; hanem elmúltak urának alkalmatlan indulati, akkor ö is szép, gyenge szóval mentette magát és okát adta cselekedetinek, innen volt, hogy noha egyébb 1 Nagypéntek II. préd. befejezés. 3 Boldogasszony méltóságáról, harmadik bizonyság.
