Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

magyar egyházi szónokok.

653

szeretni akarja«.1 »Bírák, bírák! valahol a félelem és remény- ség regnál, ott az igazság nem regnál«.2 »IJgy illett, hogy akinek életében hajléka nem volt, holta után más ember koporsójába temettetnék. (Jézus, arimatiai József sírjába.)« 3

Leírás. A leírást Pázmány a természet és élet éles meg- figyeléséből veszi, hatásosan lefesti s tárgyát általa vonzóvá teszi. »Minden botnak végén a feje: minden dolgot a vége dicsér vagy kárhoztat. Vettétek-e valaha eszetekbe, minémű különbség vagyon a szelíd tyukocska és a ragadozó sólyom között. A sólyom szép és tekintetes madár, minden részeiben? maga viselésében; oly fenn röpül, hogy szemünk gyakorta elveszti . . . becsülik öt a fejedelmi emberek; szép, friss hússal táplálják, tiszta házban tartják, szorgalmatosán őrzik, fiirösztik, tisztogatják, karon hordozzák. . . A tyúkra kevés gondviselés vagyon, sáros udvaron örizetlen sétál, szeméten és ganéjon lábaival kapirtyál, orrával vakarcsál és úgy keres valami rothadt szemet, melylyel tölti gyomrát; ha valami kis morzsalékot és asztalhulladékot kaphat, örül, karál, mint nagy nyereségen. . . Mihelyt meghal a sólyom, kivetik szemétre . . . ott utálatossá változik: a tyúkot pedig kifogják a sáros udvarról, füszerszámokkal Ízletessé teszik, ezüsttálakban urak és fejedelmek asztalára viszik«.4 »Igen szép a mennyország, mint csak külső tekin- tétének ékességéből is megtetszik. Mert hova lehet szebb dolog, mint a kerek kék égnek csudálatos boltja, mely fejünk felett áll ? Néztétek-e tiszta éjszakának idején, mely sok szép szikrázó csillagokkal ragyog, mint annyi drága gyémántokkal tűzött mennyezet ? A teli holdnak ezüst színű világosságát, a tiszta napnak aranyos tündöklését és fényes- séges sugárit szemléltétek-e valamikor? Ezek, amiket sze- műnkkel láthatunk, csak pádimentomi a boldogok lakó- helyeinek, csak lábokkal tiporják ezeket a mennyei szentek,

> U. o.

1 Nagypéntek I. préd.

■ U. 0.

1 Advent II. vas. I. préd.