Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

645

bánkódunk felebarátunk gonoszán, nyavalyáján és nemcsak akarattal kívánjuk segíteni, hanem tehetségünk szerint segítséget is nyújtunk, melylyel enyhítjük és könnyebbít- jük szükségét«.1

Ezen szoros, módszeres meghatározásokon kívül hasz- nál Pázmány gazdagabb szónoki meghatározásokat is, me- lyek termékenyítik a beszédanyagot 8 fényt vetnek rá: »Azt mondjuk közbenjárónak, ki az egybeveszett harago- sokat és egymás gyűlölőket békességre és egymás szerété- sére hozza. Hogy pedig a közbenjárás foganatos legyen, szükségképen kívántatik, hogy a közbenjárónak mind a két ellenkező részszel barátságos jó akarata és kötelessége lógyen. Mert a közbenjárónak a bűnös mellett való töreke- désre jóakaratból kell indíttatni, annál is, akitől bocsá- natot akar nyerni, tekintetben kell lenni, hogy hasznos lészen közbenjárása. Mivel azért Krisztusban emberi és isteni természet találtatott, mind a két féllel nagy szövet- sége és kötelessége volt; az emberért imádkozhatott, az Istent becsületes méltóságával meglágyíthatta, haragját engesztelhette, kegyelmet és örök békességet nyerhetett az emberi nemzetnek«.2

A meghatározás után kiváló szerepe van a szónok- latban a tárgy megvilágítására a magyarázatnak. A szónoki magyarázat különféle nemeiből mesteri alkotások talál ha- tők Pázmánynál. Magyarázat hasonlóság, analógia útján: »A harag azért olyan az emberben, mint a házban az őrző komondor, mely mikor a lopókat ugatja és kergeti, tiszté- nek megfelel; ha cselédünket vagy barátunkat mardossa, agyonverésre méltó. Olyan a harag mibennünk, mint az országban a vitézlő ember, ki, ha ellenségtől oltalmaz, dicséretes, ha az ártatlan községet vesztegeti, büntetést érdemel«.3

Még szebb és hatásosabb a szemléltető leírás általi magyarázat: »Akarjátok-e érteni, mit tészen az, hogy meg

1 Böjt IV. vasárnap II. prédikáció. Bekezdés a tárgyaláshoz.

1 Husvét ut. I. vas. I. prédikáció I. rész.

3 Pünkösd ut. V. vasárnap I. prédikáció. I. rész.

Hittudományi Folyóirat. 1900.

48