Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
628 DK. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. akkor is, ha az első fokot érinti. De ez csak fejedelmi, elő- kelő, magasrangú családoknál fordulhat elő, ha még a sze- mély kiváltságolt állásához egyéb ok is járul, mint: a csa- Iád magvaszakadásának elhárítása, a családi javak fentar- tása, kiváló érdem az egyház körül, a kiházasítás lehetetlen volta, hozomány hiánya, nagy botrány elhárítása, magas- rangú hölgy becsületének megóvása, nagy ellenségeskedés megszüntetése, nagy adomány egyházi célra (alamizsna), vagy ha már a házasság jóhiszeműleg köttetett s nehezen volna felbontható. Ezen okok mint causae graviores vagy majores használatosak a Szentszéknél. Ezek közül egy is elegendő a jelzett kiváltság mellett a fölmentvényre. Ha azonban ezek közül egy sem forog fenn, de egyéb cseké- lyebb okok volnának, ezek együttesen szintén felérnek egy causa majorral. A sógorság oldalágán, első fokon, szintén megadja a Szentszék a fölmentvényt (valaki elholt nejének testvérét vagy elholt fivérének nejét veszi el), azonban mindig nagyon alapos megfontolás után. Minélfogva ily esetben a lelki- pásztornak érett megfontolásra van szüksége.1 A sógorságnál egyébként mindig arra néz a Szentszék: vájjon törvényes vagy törvénytelen együttélésből szárma- zott-e a sógorság (e copula licita vagy illicita) ? Mert a törvénytelen sógorságnál az egyház mindig a legnagyobb kímélettel és elnézéssel van az elesett hivő iránt, s még az első fok alól is készséggel fölment. Csak azon esetben van megnehezítve a fölment vény megadása, ha valaki nejé- nek anyjával vétkezett, mely esetben fontos a kérdés: vaj- jón az együttélés megelőzte-e a leány születését, avagy azután történt? Mert első esetben a Szentszék nem ad föl- mentvényt, attól tartván, ami könnyen megtörténhetik, hogy valaki saját leányát venné nőül. A vérrokonság és sógorság távolabbi fokai, valamint a lelki rokonság és a törvényszerű rokonság egyéb fokai 1 Rescript. Greg. XVI. 22. Nov. 1836. ad Prodatar. Card, Páccá. L. Knopp i. m. 352. Vogl i. m. II. 585.
