Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 599 Ezen észrevételünk jogi és lelkipásztori szempontból igen nagyfontosságú! Ezen alapon fejthetjük ugyanis meg, miért nem mond- hat le a házasulandó ezen fennálló házassági akadályokból reá háramló jogokról olyformán, hogy a másik fél fennálló joga címén maga-magára nézve a házasságot mindamellett megengedettnek tartsa, amit, ha némely házassági akadály csupán magánjogi természetű volna, okvetlenül ki kellene mondanunk. Holott így csupán azon lelkipásztori elvet állíthatjuk fel, hogy a kárt szenvedett fél (házastárs) min- denesetre jogosítva van arra, hogy a semmiségi panaszt elejtve, a házassági akadálylyal terhelt féllel (házastárssal) testvérként együtt éljen, vagy ahol az akadály oly termé- szetű, mint pl. a félelem vagy tévedés folytán bekövetke- zett hiányos megegyezés, vagy épen a megegyezés teljes hiánya esetén, a megegyezés utólagos pótlására, vagy más- ként hozzájárulására■: az egyszerű beleegyezésre és így a házasság érvényesítésére. Ez az elv a lelkipásztori eljárásnak, mint később látni fogjuk, egyik legfontosabb sarkelve! 3. Köztudomású vagy titkos az akadály, a szerint, amint a nép tudja, vagy még általán ismeretlen. 4. Általános vagy viszonylagos az akadály, a szerint, amint a házasulandó, a fenforgó nehézség miatt, egyáltalán senkivel sem, vagy csak valamely szóban forgó egyénnel nem köthet házasságot. 5. Ideiglenes vagy örökös az akadály, a szerint, amint idővel megszünhetik (magától is), vagy soha sem szün- hetik meg. 6. Megelőző vagy utóbb keletkezett (impedimentum antecedens et consequens), a szerint, amint a házasság meg- kötése előtt vagy azután keletkezett. 7. Legnagyobb fontossága van a tiltó és bontó aka- dályra való megkülönböztetésnek (impedimentum impediens et dirimens). Az első válaszfalként áll a házasulandók között és azt idézi elő, hogy megegyezésük sem idézheti elő a kellő jogi hatályt (ez a házasság'semmisítő jogi alap). 45*
