Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
A KELETI EGYHÁZAK KÉRDÉSE. 569 •és társadalmi hajlamait, amennyivel a kinyilatkoztatás a természetet. Ennélfogva a kereszténység eme egész gazdag- ságát, ha csak egy kialakulásban léteznék, még kevésbbó fordíthatná az emberiség javára, mint az ú. n. »emberiség -eseményképe.« Valamint azonban a nemzetek különfélesóge nem aka- •dályozza az emberiséget az igaz, jó és szép fenséges esz- ményeinek megvalósítására való egységes törekvésében, úgy a hitnek, az istenitisztelet s a vallásos élet lényeges nyilvá- nulásainak. az Istennek tetsző alkotmány lényeges részeinek ■egysége sem szolgálhat egyházi sajátosságok létrejövetelének akadályául, amelyeknek oka az egyes keresztény népek nemzeti különneműségében található. Ha ily világításban nézzük a keresztény eszmények különféle megtestesülését, akkor nem lesz az a látszata, mintha csak a nemzetiekül ön- neműségre és sajátosságra való tekintetből adott engedmény volna a keresztény eszmének különböző megjelenése, hanem -olyanként fog feltűnni, mint amelynek alapja a kérész- ténységnek felette gazdag tartalma és az emberiségnek nemzeti kialakulásra irányuló törekvése közt fennálló benső viszony és mint amely mélységes, Istennek kedves ossz- hangot hoz létre, amely összhangnak az a végső célja, hogy lehetségessé tegye a keresztény népek közt a kereszténység -eszményeinek megvalósítása körül való nemes versengést, a mellett, hogy mindnyájan teljesen megegyezzenek arra nézve, ■ami a kereszténység lényegét teszi. Ennélfogva a kérész- ténység benső előmenetelének egyik főkövetelménye a ke- resztény élet egyénitése, mert hisz a kereszténységnek az a célja, hogy minden egyes ember lelkét- a maga egyéni léteiében át- meg áthassa, erkölcsi tekintetben felvilágosítsa ös termékeny társadalmi tevékenységre képessé tegye. Ezen egyénítés azonban nem követeli a kereszténységnek különböző pártokra való szakadását, s ép oly kevéssé kívánja a Kelet és Nyűgöt közt való megoszlását, mint a katholicis- mus és protestantismus közt fennálló ellentétet. Ez az •ellentét nem feltétele ama egyénitésnek, hanem csak az arra való törekvés gyümölcse, amely idegen tényezők és kultu-
