Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
A KELETI EGYHÁZAK KÉRDÉSE. 561 aki bátran megállja helyét a nyngoti középkor legjobb mys- tikusai mellett. Kívüle az Istent szeretők e nemes egyesü- létének irodalmi képviselői voltak Nicetas Pectoratus és• Nicolaus Kabasilas; ez a társulat a földinek elégtelenségét ismételten az öröknek szemléletére, a futó tüneményt a való- dinak megértésére irányítja, ami magábaszállás és Istennel való benső, lelki érintkezés által érhető el. így tehát a bizánci egyházban sem hiányzott a keresztény élet ezen virága. A bizánci kolostorok történetében olyan személyisé- gekkel találkozunk, akiknek élete és működése kiválóan vallásos jellegű, így: Konstantinápolyban, Latros és Olym- pos hegyen Bithyniában, Palesztinában, a Szinai félszige- ten, az Athos számos kolostoraiban. Csupán studioni Theo- dor apátnak nemes alakjára utalok, akinek aszketikus beszé- dei és számos levele mindmegannyi megnyilatkozása egy, a benső isteni szeretet és igazi emberiességtől áthatott gaz- dag szellemi és kedólyvilágnak. Mindenesetre nem maradt el a hanyatlás és romlás sem a görög zárdákban; de még akkor is akadnak férfiak, mint Eustathius, tesszalonikai érsek, és János, antiochiai pátriárka, akik nemes haraggal és a legnagyobb őszinteséggel küzdöttek az elharapózott bajok ellen. Ez a balhelyzet magában véve nem kisebbíti meg azon nagy érdemeket, amelyeket a bizánci zárdák az egyházi és művelődési élet terén elértek. A nagy Bazil alkotta alapokon nyugvó állhatatosságuk azonban a Kelet sajátos viszonyainak fényében vizsgálandó és méltatandó. A görög szerzetes rend a maga nemében még a jelenben is tekintélyes vallási jelenség, amely a Keletre zarándokló nyugati embernek egy, nem is sejtett vallási világba nyújt bepillantást és vallásosan hangolt természetre hatalmas be- nyomást gyakorol. A bizánci szentek élete a legújabb időben a theolo- gusok és nyelvészek, profán, egyházi és művelődéstörténet- Írók egész sorának érdeklődését vonta maga után. Végre szükséges-e megemlitenem, hogy Bomanös, a himnuszköltő,, az ütemes költészet Pindárja, akiről azt mondották, hogy
