Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

MAGYARORSZÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG.

57

hűbér gyanánt, IV. Incze pápát, aki tudomására jutván, hogy IV. Béla szorultságában oly Ígéretet tett II. Frigyesnek, amely az ország függetlenségén csorbát vala ejtendő, Béla ígéretét semmisnek jelentette ki. A legszomorubb napokban a nemzet oldalán állottak, hol vigasztalólag, hol anyagi segély- lyel. Németország és a keleti császárság közt állván orszá- gunk, a szótmorzsoltatás veszedelmében állott; a török hódítás idejében, midőn államiságát majdnem egészen elvesztette, egyedüli támaszai az országnak a pápák voltak, keresztes hadat hirdettek a törökök ellen és tetemes pénzáldozatok- kai hozzájárultak ahhoz, hogy ezen ország önmagának vissza- adatva, mint Magyarország tovább is fennállhasson. Azért ismerte el Hunyady János is nyíltan és hálásan: Ez a haza, ha a hithez nem ragaszkodott volna, véleményem szerint, soha fenn nem tarthatta volna magát. Kormányhatósága alatt az összes rendek V. Miklóshoz írt közös levelökben bevallották: Amint■ vagyunk és állunk, főleg az apostoli kegyelem táplálásának köszönhetjük. Mátyás király II. Pál- hoz egyebek között ezt is írja: Én a római szentegyháznak és Szentségednek országommal együtt magamat teljesen odaadtam. A vallásnak bármely ellenségével kell szembe- szállni, ime itt van együtt Mátyás és Magyarország. Kik az apostoli székhez és Szentségedhez mindig hívek lesznek és örökké hűek maradnak.

A földművelés, az ipar és a kereskedelem meghonosí- tása, illetőleg fellendítése tekintetében is megvannak a maga érdemei egyházunknak Magyarországon, és így a művelő- dés alapfeltétele, a földhöz, a helyhez kötöttség a földmi- velés által, az ipar- és kereskedelemben legnagyobb részben szintén az egyháznak és a nyugati kultúrának köszönik nálunk létüket.

Őseink nomád életet élvén, napjaik halászat-, vadászat-, baromtenyésztés-, hadakozás- és az erre való előkészület- meg a nagy vándorlásokban teltek el. Legfölebb a gyorsan és bőven termő kölest vettették el itt-ott szolgáik által, egyebekben csordáik és ragadmányaik után táplálkozván. A Névtelen is világosan írja: A földet nem művelték, mes-